Señor Ruiz, a hotel altal biztositott sofor jott ertunk reggel, es elindultunk a boliviai hatar fele. En szemely szerint kurvara feltem, de sztem nem vagyok ezzel egyedul. 2,5 ora alatt ott voltunk (kb 10-re), az ut vegig a to partjan vezetett, legelo tehenek, sarga fuves pusztak es valyoghazak kozott. A tuloldalon mar lehetett latni a 6000 m magas, hoval boritott boliviai hegyeket.
Amit ut kozben tudtunk meg az az, hogy penteken piac nap van a hataron. Hat, ezt elkepzelni sem tudtuk, de gondoltuk, hogy tobben lesznek. Sr Ruiz letett minket kb 10 perc setara a hatartol, ahol mar iszonyu ember, auto es tricikli aradaton kellett atvergodni magunkat. Sr Ruiz remelhetoleg megvar minket, fel negyre igertuk, hogy visszajovunk (iszonyu macera a peruiaknak kocsit atvinni, ezert nincs az a fuvarozo, aki ezen a hataron hajlando lenne atmenni). A hatar perui oldalan eloszor a rendorsegre kellett bemenni, ahol kaptunk egy pecsetet, majd a bevandorlasi hivatalba, ahol elszedtek a kis feher papirt, amit az oszagba valo belepeskor kellett kitolteni es lepecseteltetni. Ezutan egy folyo felett egy hidon kellett atsetalni, ahol hompolygott a nep, mindenki a foldon arult valamit, a triciklik kerulgettek az embereket es forditva, a nok mind terdig ero bo szoknyaban, kalapban, kendovel a hatukon, szatyrokkal a kezukben... Nagyon szerettunk volna a fenykepezni, mikor hatunk mogott a perui tabla, elottunk a fejunk folott a boliviai volt, de egyikunk sem merte elovenni a gepet...
A boliviai hataron aztan sorba kellett allni egy zold papirert, majd egy masik helyen azert, hogy a kitoltott zold papirt leadd. Itt eleg marcona hatarorok nyomogattak a pecsetet, de egyik magyar utlevellel sem volt bajuk, inkabb Andrest kerdezgettek (vagy azert, mert csak o tudott kommunikalni...)
A hataron egyebkent barki szabadon johet-mehet, csak akkor kell a papir, ha megallit valami egyenruhas. A boliviai oldalon meg nagyobb kaosz volt, le sem lehet irni. Az emberek mar 11-kor az utcan ebedeltek (ez az utcai kifozdezes nagy divat errefele), plusz a kinai piac legeljat kell elkepzelni melle, meg, hogy mindenki tolja a kordejat, vagy triciklire ul a nagy zsakjaval, kozben valaki a kiskocsijan cukornadat presel, az egyik standon szaritott lama-magzatot arulnak, a kobor kutyak jonnek-mennek, szoval leirhatatlan az egesz. Sajnos kiderult, h a b-i oldalon nincs penzvalto, ezert vissza kellett setelnunk bolivianot valtani, es ujra at B.ba.
Mig 1 sol kb 65 Ft-ot er, addig 1 boliviano 30-t.
A b.i oldalon probaltunk taxit szerezni, hosszas alkudozas utan sikerult egy nagyon mufurc emberrel megegyezni, hogy 130 b.-ert elvisz minket T-ba, megvar, es visszahoz a hatarra. Ez azt jelenti, hogy fejenkent 1000 Ft-ot fizettunk azert, hogy 40 km-t autoztak velunk od, 3 orat vartak rank, majd 40 km-t visszaautoztak a hatarra. Azert a muzeumnal csak 30 b-t adtunk a sofornek, hogy tenyleg megvarjon...
Egyebkent a hatartol nem messze minden autot megallitottak, nekunk is ki kellett szallni a taxibol, es atmenni egy ellenorzo ponton, ahol megneztek az utlevelet, de a katonakon kivul egeszsegugyisek is voltak. Miutan atmentunk es kulon a taxit is atengedtek ujra beszalltunk.
Tiwanakuban angol nyelvu idegenvezetot szereztunk, aki nem nagyon tudott angolul, sokszor en voltam a spanyol-angol, angol.magyar, spanyol-magyar tolmacs, vagy Andres segitett szebb kiejtessel megfogalmazni, amit b-i akcentussal nem ertettunk. A hely elegge romos, sajnos a spanyolok is mindent szethordtak, es mind fel sincs minden tarva, mert nincs ra penzuk. Pedig ez egy hatalmas komplexum lehet. Legjobb a felig fold alatti templom volt a falbol kiallo fejekkel, meg hatalmas ember alaku monolitok tele vesve szimbolikus jelekkel. Utana megint nem tudtunk ellenallni egy kis soppingnak, radasul itt az arak b-ban voltak, szinte hihetetlen, hogy minden fillerekert volt. Nagyon bantam, hogy csak annyi b-t valtottam, amit a taxira es a muzeumi belepore tudtam, h el fogok kolteni :(
Mire visszaertunk a hatarra mar kisse alabb hagyott az orulet, de azert meg mindig voltak. A boliviai oldalon elszedtek a zold papirt, itt megakasztottuk oket azzal, hogy 10.ei a pecset a kifele menesrol, itt valami hiba van, de Andres elmagyarazta, mi van. A perui oldlalon ujra kitoltottuk a feher papirt, megint pocseteltek, es mehettunk. Osszessegeben a hataron kb 1.5 orat toltottunk burokraciaval oda-vissza menet.
Sr. Ruiz szerencsere vart minket, aludt a kocsiban, aztan hazaig beszelt. Hazafele 2-szer is megallitottak a rendorok, egyszer a mi papirjainkat is elkertek. Az elsoket 10 sollal, a masodikakat 2 sollal (!) fizette le (ez utobbi kevesebb, mint 140 Ft). Utana meg a vamosok is megallitottak, nem tudom, honnan lattak rogton, hogy turistak vagyunk :), de miutan realizaltak csak gyorsan bevilagitottak a kocsiba, es mehettunk. Sr Ruiznak adtunk 15 sol borravalot, akinek ettol teljesen kivilagosodott a kepe, teljesen megleptuk ezzel. A szallodaba erve lezuhiztunk (en elozo este a jeghideg szobaban hideg vizben kellett, h zuhanyozzak, mert menet kozben fogyott el), most nem akartuk a veletlenre bizni. Aztan elmentunk vacsizni, a kedvemert olyan helyre, ahol van kreol leves. Meglepetesunkre olyan helyre mentunk be, ahol oruletes tancbemutato volt, 2 tanc kozott 1 szam zenevel. Vicces volt, hogy a turista osztaly mellett az etterem egy masik reszeben kozben a helyiek kajaltak :)
Este meg kicsit blogoltam, meg megneztuk a Matrixot a teveben (tok jo volt angolul, spanyol felirattal).
Egyebkent itt jegyeznem meg, hogy ha jol tudom, lehet a blogot kommentezni, szoval jo lenne, ha nem csak kilonem az urbe a mondokamat! :) Nem kell, h koze legyen a temahoz, csak irjatok le, mi van otthon! (lehet emailben is)
Puszi mindenkinek!
