Titicaca

Bandi újra nekivágott a MP-nak, amin én sokáig hezitáltam, mert tudtam, hogy egy csomó néznivalót nem néztem meg, viszont fáradt voltam, tudtam, hogy de. nagyon meleg lesz, és sokan lesznek, és nekem a romváros "belvárosában" kellene sétálgatnom. Végül meggyőztem magam, hogy kár a tegnap du.i feelinget elrontani azzal, hogy a tülekedésre emlékezzek majd. Ez nem ér meg egy újabb napot és 170 solnyi belépőt+2x7$ buszjegyet. Kingáék a fürdőre szavaztak, én előtte még el akartam menni a botanikus kertbe. Andres nagyon hősködött, h ő 7-kor felkel, mégis én ráztam ki az ágyból. Reggel bementem a városba internet kávézót keresni, de a főtériek zárva voltak, csak azt láttam, ahogy súrolják a teret a buli után. Néhány fazon még mindig ott állt és énekelt a templom kapujában, sörrel a kezében. Végül találtam egy korán nyitó éttermet, ahol volt net. Itt megint bőgtem egy sort Zuzu emailjén, és röhögtem egy sort az Öcsién. 9-re visszamentem a hotelbe, ahol Kingáék már vártak rám, mert ki akarták velünk fizettetni a szobát, holott a +1 napot mi a túra árában már kifizettük. Minden spanyoltudásomat elő kellett szedni, de már ezért az egy balhéért megérte fél évig tanulni :) Még az elutazás előtt last minutben megtanult múlt idő is eszembe jutott! Az életunt hülye pina (=recepciós) persze az én mobilomról hívta fel Edsont, de szerencsére nem kapcsolt. A másik mázli az volt, hogy pont a zsebemben volt Marlon kártyája, akit már hajlandó volt a vonalasról felhívni. Aztán nagy nehezen Edsont is, aki -noha én állítottam, hogy a városabn van- a MP-ról rohant le és fizette ki a szállást. Végre elindulhattunk reggelizni: én egy hambit ettem sült krumplival, és -kivételesen- kávéval, miközben mellettünk robogott el a vonat a város kellős közepén...

Aztán szétváltunk, és én elsétáltam a múzeumba, ami együtt van egy botanikus kerttel. A múzeum váratlanul érdekes volt, a kert viszont jóval kisebb, mint gondoltam, de így is 3 órát elténferegtem. Jól esett, h végre nem kell se rohanni, se lépcsőt mászni, a feliratok angolul is ott voltak, és volt idő mindent elolvasgatni. Végre az egyik vitrinben egy arany karkötő is volt :) Úgy látszik ezt nem találták meg az amcsik... meg bemutatták a teraszok építési technikáját. A kertben a gépemet próbálgattam, hogy tudok szép képet nyomni  különféle orchideákról (többszáz faj élt a kertben) meg a madarakról.

Márcsak azért sem siettem vissza, mert King írta, h a fürdő szutyok, ők kijöttek. Volt vagy 2, mire visszaértem a városba, ahol Bingóékat sehogyse találtam. A fürdőt igen, de még nagyobb szerencsémre a piacot is, csak azt sajnáltam, h így eltelt az idő és internetezni már megint nem tudtam. "Haza"indulás előtt még Andéssel ettünk egy menüt a Quipuban (az előző hotelünk éttermében), és arra lettem figyelmes, hogy ismerős a film, ami a tévében megy... A Tizedes meg a többiek ment, ráadásul felirattal, magyarul!!! :)

Aztán zúztunk a vasútállomásra, ahol a vonathoz már csak a jeggyel rendelkezőket engedik. 1,5 óra alatt értünk Ollantaytamboba, ahol a táblán alig ismertünk rá a nevünkre. Egy nagy buszba gyűjtötték össze az embereket, és még vagy 3 órát buszoztunk Cuzcoba. Este persze Marlon semmit sem kérdezett, hogy tetszett-e nekünk a túra, csk közölte, hogy nála csak 1 szoba van, a másiknak nincs saját fürdője. Én közöltem, hogy nekem kell a fürdőszoba, és mivel értettem, hogy a másik hely jobb úgy döntöttem, hogy mi Andressel átmegyünk. Ez egy tényleg nagyon szép, vadiúj hely, igazi mediterrán belső udvarral, a szoba is tök új, szép tiszta volt. Sajnos meleg víz az nem volt, amit egyszerűen nem értek. Hideg szobában hideg vízben zuhanyozni finoman szólva bosszantó. Aztán persze -míg a többiek aludtak- mentem internetezni... Ez a legszebb az egészben, hogy a netezést én mindig csak az alvás rovására tudtam megvalósítani... 

Hajnali 4-kor keltünk, f5-kor már a buszmegállóban álltunk, és még így is csak a 3. buszra fértünk fel, miközben mögöttünk már utcahossznyi volt a sor. Mondjuk Edson, a kis Peru feliratú gagyi-daszában már 3-kor beállt a sorba, hogy paccsolja nekünk a helyet, aminek következtében majdnem meglincseltek minket a többi sorbanállók. Ahogy a busz a szerpentinen kanyargott felfelé már épp világosodott az ég, de a sötét hegy árnyéka mellett még fényesen világított a félhold - ez nagyon nagy flash volt, kicsit nem evilági... Mire felértünk a hegyre már majdnem teljesen világos volt. Azt mondta Edson, hogy itt majd kell skerázni, de ami következett, arra nem számítottam! Szabályos futóverseny kezdődött reggel fél hatkor a Machu Picchu romvárosban! Ugyanis a Huayna Picchura, ami a MPnak a főbejárattal átellenes végén van, naponta csak 400 látogatót engednek fel 2 turnusban: 7-kor és 10-kor. Edsonnak az egész 4 napos túra alatt ez volt a legnagyobb érdeme, hogy időben odaterelt minket, pontosabban: ő futott legelöl :) Így aztán -mintha valami edzőtáborban lennénk- a többi turistával versenyt futva odaértünk a Huayna Picchu kapujához, ahol a kígyózó sornak elkezdték osztani a jegyeket. Na, itt aztán nem lehetett tolakodni, mert ha bárki megpróbált előre menni egyszerre 8 nyelven küldték el az anyjába, és kishíján meg is lincselték. Szóval még nem kelt fel a Nap, mire túl voltunk az első sportteljesítményen. Ezután Edson a 10 szavas angol szókincsével tartott nekünk egy kb 2 órásidegenvezetést: megnéztük a kis "medencéket", amikbe vizet tettek és a csillagok tükörképét vizsgálták benne, az energiát adó követ, a falat, ahol a bemélyedésekbe mormogtunk egyszerre, és berezonált az egész, meg a puma alakú oltárkövet. Mondjuk hihetetlen, hogy mindenbe képesek belelátni a pumát... Közben felkelt a Nap, ami -azon kívül, hogy végre le lehetett venni a kabátot- gyönyörű volt, ahogy átsütött a hegyek közt! 

Ezután a 10-es turnusban megindultunk fel a Huayna Picchura - na ez nem volt kis cucc, szerencse, hogy legalább árnyékban vitt az út. Majd beszartunk, mire felértünk. Bandi persze ekkor már fent csücsült az egész tetején... Atti meg -a "szalagszakadt" lábával- jobban bírta, mint mi Bingóval...Fentről már szinte messze volt a MP meg a lépcsős teraszok, amik szinte lefolytak a hegyről, és mivel a hegycsúcs nem volt kiépítve, és alig volt hely, ahol nyugodtan megállhatott az ember úgy forgolódtunk a sziklákon, mint vmi sirályok. Leérve szereztünk pecsétet az útlevelünkbe (sajnos a főbejáratnál elfelejtettünk, így most MP-som nincs, csak HP-som), majd muszáj volt kicsit elterülni a fűben és energiát gyűjteni (ekkor már kb 35 fok volt), meg kimenni a büfébe, mosdóba (ami nincs a város területén, ki kell menni a bejáraton). Miután erőt gyűjtöttünk Bingóval még összeszedtük magunkat, és felmásztunk egy másik ösvényen a Nap kapuhoz (Intipunku), de ha tudjuk, hogy ilyen messze van valószínű, hogy el sem indulunk. Viszont ez az az út, Viszont ez az az út, ami az inka trail végén a MP-hoz ér fel, így egy kicsit az erdeti inka trailbe is belekóstolhattunk.

Lefelé sétálva megcsodáltuk az útközben legelésző lámákat (szerintem a turisták kedvéért tartják itt ezeket), meg lefotóztam azt, amelyik a hegyről rongyolt felém lefelé, és inkább félreálltam, h utat engedjek neki. Viszont egyszercsak megállt, és elkezdett legelészni, így elkészíthettem a tökéletes képeslapfotót: legelésző láma, háttérben a MP csúcsaival! :) 

Aztán én még elsétáltam az "Inka Bridge"-hez. Ez igazából nem volt nagy szám, egy ösvény, ami kőkorláttal van megerősítve, és a hegy másik oldalára lát le az ember. Innen visszasétáltam az őrházhoz, és itt leültem kicsit meditálni. Azóta ha a Machu Picchura gondolok leggyakrabban ez a kép jut eszembe... Ekkor már 4 óra felé járt, alig volt turista (a Cuzcoba visszainduló vonathoz már el kellett indulniuk), és az idő is nagyon kellemes volt, igazi nyáriesti. Az egész út sokkal kevesebb érzelmet adott, mint amire számítottam, de ez a pillanat valami kozmikus volt. Becsuktam a szemem, és abban a pillanatban "kiszippantódtam" arról a helyről, ahol voltam. Sötét narancssárga és piros színeket láttam, miközben megszűnt a tér. Az idő sajnos kevésbé, mert valahol a kisagyamban folyton ott motoszkált, hogy Kingáék várnak rám a busznál. Nehezemre esett otthagyni azt az érzést, hogy ülök a hegyen, lógatom lefelé a lábam és alattam a szinte üres Machu Picchu... Lefelé menet felfedeztem egy fecske fészket, és a fiókáit etető fecske párt. 

F5 körül értünk le a városból, ahol szinte rögtön összefutottunk Bandival. Persze Edson -ígérete ellenére- nem intézett nekünk szállást, így 2 órát vártunk, mire talált valahol helyet. Ekkor már nagyon nyűgösek voltunk, és ezt igyekeztünk vele érzékeltetni. Végül a vonat és az Urubamba folyó közti sávban talált nekünk szobát; Kingék az előbbi, mi az utóbbi miatt nem tudtunk aludni, +k. hideg volt +kicsi a franciaágy, +Andres elkezdett kapirgálni a hátamon, amitől síkideg lettem, nem tudom, h simogatni akart v bepróbálkozni, de rászóltam, h így sajnos nem tudok elaludni... Másnap kiderült, h Bingóék meg egy 3 szingli ágyasban aludtak... rosszul osztottuk le. Viszont legalább volt jó meleg víz. Mindannyian hullák voltunk, tök fölös volt elmenni kajálni, mert a fáradtságtól már éhesek sem voltunk, ráadásul az éttermek itt voltak a legdrágábbak. Igaz, hogy a főtéren vmi karnevál folyt, amit az étterem emeletéről mint vmi páholyból figyeltünk. A kaja nem volt nagy szám, de a forgatag meg az egymást túllicitáló zenekarok hangzavara, a színes ruhák és zászlók kavalkádja nagyon érdekes volt. 

A második gyaloglós nap egy fél fokkal lájtosabb volt. Délelőtt egy autók által is járt úton, részben a folyó mellett mentünk. Itt összespanoltam Yanaval, a másik amcsi csajjal. Már korábban éreztem, hogy én is szimpi vagyok neki. Egy csomót dumáltunk, elég érdekes ember: védőnő v. nővér-féle, és épp Indiába készül vmi faluba segíteni az embereken. A végén már a Huayna Picchu mögött jártunk, és lehetett látni részleteket a Machu Picchu romjaiból és teraszaiból. A Hidroelectricánál ebédeltünk, ami egy vízierőmű, de hogy oda bejussunk már be kellett írni magunkat a Nagy Könyvbe. Vajon ezeket a "beírásokat" kis zöld manók feldolgozzák éjszakánként? Vagy mi történik velük? Ahányszor mi beírtuk magunkat különböző nagy könyvekbe, végig lehet követni az útvonalunkat Peruban...

A du.i gyaloglás nagyon szar volt, végig vasúti síneken és/vagy a kavicson kellett gyalogolni, megintcsak elég erőltetett tempóban. Ha megálltam fényképezni azonnal lemaradtam, ennyit a flóra és fauna megtekintéséről. Ha vki megkérdezné, milyen fákat láttam azt válaszolnám, hogy talpfákat... Itt Bingóékkal már fáradtak voltunk, és ki is voltunk akadva, így eljutottunk oda, hogy mindenen röhögtünk. Mentünk egymás mellett hárman, mint vmi vonat, és szórakoztattuk egymást. Főleg szegény Bandin röhögtünk, akinek mindig legelöl kellett mennie mindenhol. Kitalálta Attila, hogy ő a Kavicsember. Ha 500 évvel előbb születik boztos, hogy chaski (futár) lett volna belőle...

Aguas Calientesben elég normális szladiban laktunk, csak meleg vizünk nem volt, úgyhogy a szomszéd szobában tussoltunk. Megvacsiztunk, és elég korán lefeküdtünk, mert tudtuk, hogy másnap elég korán kell majd felkelni... 

F7-kor reggeli, 7kor indulás... A gyaloglás tempója elég feszített volt, ha megállt az ember fényképezni már rohanni kellett a többiek után. Ez csak azért volt furcsa, mert előzetesen azt mondták, hogy állat- meg növénynézegetés is lesz, ehhez képest rohanás volt, állatok nem. A fölfelé mászás elég kemény volt, pedig csak 300 m volt a szintkülönbség, és iszonyú meleg volt, ami elég meglepő -de legalább változatosság- az eddigi fázáshoz képest. Az első etap végén jó kis emelkedő következett, ami a párás melegben, a keskeny ösvényen fölfelé elég húzós volt... Viszont utána pihenő következett, ami nagyon vicces volt: függőágyak voltak kikötve a büfé mellett, meg egy szegény kismaki :) Meg volt egy Picuro nevű állatka, bár arra nem jöttem rá, hogy ez a neve vagy a fajtája volt. Ő egy elég nagy testű rágcsáló féle, akit felraktak a turisták kedvéért egy kis fa könyöklő asztalkára, és kukoricát szórtak neki, hogy maradjon is. De amint elfogyott a kukorica Picuro már ugrott is le. Ehhez hosszan rákészült az asztal szélén, majd hattalmas puffanással földet ért, és elkotort a ház felé. Ilyenkor a gazdája kiabálva előkereste, megfogta a grabancát, és visszarakta az asztalkára. Aztán, hogy inni is kapjon a gazdája kezébe (mancsába) nyomott egy kulacs-szerű üdítős pillepalackot, amiben nemrég még vmilyen édeskés üdítőital lehetett. Picuro ezt próbálta belőle kinyalogatni, csakhogy szegénynek nincs nyaka, ezért az utolsó cseppeket már nem bírta kicsalogatni...
Na ekkor jöttem én: megemeltem neki a cuclit, és úgy ki tudta nyalogatni a végét is :) Annyira cuki volt!!! :)

A másik meg a kismaki; na az mondjuk nagyon rossz volt: ellopta a "tips for Picuro" feliratú dobozban lévő pénzt, kikötötte, majd összebogozta a cipőfűzőket, szóval nyughatatlan volt. Viszont felmászott az ember karjára, és olyan jó érzés volt a szőra, ahogy csiklandozta a karomat! A farkával is kapaszkodott, le sem lehetett vakarni. Aztán Attila elkezdte behetgelni, és akkor még kicsit agresszív is lett, viszont vett neki banánt a tulajtól, aminek megrágta a végét, de a belseje nem kellett neki. A kedvencem az volt, mikor bungee jumpingolt: a derekán lévő kötél egy hajlékony botra volt kikötve, és nekifutott, hogy úgy ugorjon el, hogy elhúzza a botot, és így elérje a levelet, amit akart :) Én a megsimogatása után kézmosás nélkül megettem egy narancsot, és sajnos csak utána jöttem rá, hogy mit tettem: szinte már láttam magam vérhassal feküdni a kórházban...      
Ezután a pihenő után olyan szakasz következett, amhol az út egy része valódi inka ösvény volt, egy folyó völgyében, a szakadég szélén, a hegyoldalban vezetett. Itt tovább szakadt rólam a víz, viszont a látvány csodás volt.
Én rövidgatyában mentem, aminek sajon az lett a következménye, hogy a lábam egy merő szúnyogcsípés lett, és 1-2 úgy bedagadt, főleg a hátsó térdhajlatomban, hogy nem tudom tőle behajlítani a lábamat. És inkább fáj, mint viszket. Igaz, hogy Attilának még be is lilult, minthe megverték volna... gondolom vakarta szépen. Ezek a szunyik kisebbek, és nem zümmögnek, így észre sem veszi őket az ember. Az egyik legnagyobb hiba volt nem helyi szúnyogrisztót használni.

Ebédelni a folyó partján álltunk meg, ahová iszonyatos pókhálók alatt sétálgatva ereszkedtünk le. Életem egyik legnagyobb feelingje volt, mikor ebéd után bevetettem magam a függőágyba, lerúgtam a bakancsot, közben szól a Bob Marley... nehezen akaródzott a jó kis alvás után újra elindulni.
Du. tisztára Myst-es tájakon jártunk a folyó vonalát követve, míg el nem értünk Santa Teresa-ba a fürdőbe. Meglepően kulturált volt, és -ellentétben az először betonnal kiöntött medencéjű, majd apró kockás mozaikkal felváltott egerszalóki medencékkel- kavicsosan hagyták a medence alját, és fekete, természetes kő volt a partján. Nem volt korlát se, meg  semmi sem körben, a lépcsőt csak úgy lehetett kiszúrni, hogy ott üldögéltek az emberek. Képeket nem mertem csinálni, nehogy valakinek megtetsszen a gépem, így is féltem beadni a csomagmegőrzőbe.
Jól esett elnyúlni a meleg vízben, becsukni a szemem, és hallgatni azt a totális bábeli zűrzavart, ami körülöttünk volt. Hamar besötétedett, így kicsit szétszéledtünk, és egyedül voltam, mikor kimásztam a nagy medencéből megnézni, hogy hol tusolnak az emberek. Már akkor hallottam a "hangokat", amik egy a lépcsőn ücsörgő csoport felől jöttek, de arra nem számítottam, hogy belém szeret egy igazi inka :)
Mikor visszamásztam a vízbe utánam jött, és leszólított, én 3 perc után túl voltam a teljes spanyol szókincsemen. A srác szép volt, magas, szélesvállú. Idegenvezető volt, egy amerikai házaspárt gardírozott, akiknek a férfi tagja hamar meg is jelent. Igazi amcsi módjára rettenetesen örült, mert ő még soha nem beszélgetett igazi magyarral, ezt ki is kiabálta a feleségének, aki ott fésülködött a medence partján, az emberét keresve (ők ott kempingeztek a fürdő területén). Ekkor az inka, az amcsi és közöttem elkezdődött egy hihetetlen párbeszéd: párhuzamosan beszéltünk angolul és spanyolul, a felszínen Európáról meg Peruról, az utunkról, de közben -szimultán- az inkával valami egészen másról is...
Mindenképp szerett volna velem este összefutni vmelyik helyi dizsiben.
Ezután hihetetlenül kényelmetlen kisbuszokkal betaxiztunk a városba - ilyen lepra helyen én még életemben nem voltam. A szállás olyan volt, mint egy börtön, a szaga is olyan volt, színtiszta macskahúgy, a szoba nem is szoba volt, hanem egy cella, aminek hullámpalával be van tapasztva az ajtaja, és be lehet lakatolni. Közös zuhany, közös WC, közös csap... A túra árát tekintve ez elég felháborító volt, egy sátorról álmodoztunk a fürdőben... Vacsora után (a változatosság kedvéért quinoa leves és lomo saltado) este tényleg bemenetünk egy dizsibe, ahol büdös volt és nem volt senki, majd inkább beültünk egy másik bárba. Nem volt vmi nagy hangulat, mindenki fáradt volt, csak nem volt kedvünk józanul befeküdni abba a "szobába", inkább ittunk 1-2 Piscot... aztán még Bandit berángattam hazafelé egy másik dizsibe, ami spanyolokkal volt tele, de 2-3 szám után eluntuk, inkább a macskapisi...  
Az inkával nem találkoztam.

Mivel reggel f8-ra Marlonhoz kellett érnünk ezért buktuk a szállodai reggelit (halleluja, no more eperdzsem!), és kénytelenek voltunk a szálloda melletti patkányburgeresnél reggelizni (ez volt a környéken az egyetlen hely, ami nyitva volt ilyen korán reggel). Nem mondom, h rosszul esett a hamburger sültkrumplival...
Taxival felvitettük magunkat Marlonhoz, ahol persze várni kellett. Végre megjött a kisbusz, ahol 7 másik emberrel együtt előbb még összevissza jöttünk-mentünk a városka szűk utcáin, aztán végre megindultunk a 4200 m magasan lévő Nora Malaga nevű csúcs felé. Útközben megálltunk Ollantaytamboban, ahol felfedeztem, hogy a fincsi sütőtök-szerű camote növényből isteni fincsi csipszet is lehet kapni. Ez jól is jött, amig a főtéren várakoztunk (már mindenki pisilt és bevásárolt a környék legdrágább boltjában, ahová a vezetőink betereltek minket), viszont a környező ködben úszó hegycsúcsok gyönyörűek voltak.

Hihetetlen szerpentinen csavarodtunk föl a hegyre, néha a csúcshoz közeledve már-már belevesztünk a ködbe... és meglepően vadonat aszfalton haladtunk. Sajnos a vezetőink vévivröhögték/idétlenkedték az utat, ami elég idegesítő volt. Fönt a hegycsúcson aztán olyan tejföl köd volt, hogy kicsit tovább kellett mennünk, mire kiértünk egy olyan tisztásra, ahol láttunk is valamit. Itt megreggeliztünk a hidegcsomagból, amit adtak, miközben kocogott a fogunk a hidegben. Aztán kiosztották a bringákat, kesztyűket, bukókat, és lehetett elindulni lefelé. Én elég óvatos duhaj voltam (bár az első megállónál döbbenten konstatáltam, hogy azért nem látom a többieket, mert mögöttem vannak, nem azért, mert én vagyok lemaradva - Bandi után másodikként érkeztem), a vizes úton féltem, hogy elszámítom magam, + a hidegben a menetszél mellett az eső is szúrta az ember pofáját, nem volt kedvem még rá is tekerni a gurulási sebességre. A legjobb az volt, amikor a hegyi patakon kellett átgázolni, és az elsőnél, ahol még nem tanulja meg az ember, rendesen tekerve gázoltam át. Na, ekkor vizes lett a fenekem, +belement a cipőmbe, zoknimba, állati klassz volt, amúgy is melegem volt már...
1500 méteres magasságig ereszkedtünk, és ahogy egyre lejjebb értünk úgy maradt el a hideg, az eső, és került elő a nap is; a vizes ruha is hamar megszáradt. Az aszfaltos szerpentin után elég zúzós terep következett, eleinte küzködtem rendesen, de aztán valahogy rálazultam az agyrázkódásra, elkaptam az ívet, és végül elsők között értem célba, ami egy inka rom mellett volt. Innen busszal vittek minket a szállásra, ami úgy nézett ki, hogy egy közös udvarra nyíltak körben a luk-szerű szobák, és itt volt a közös zuhany+WC is. Mégis jó volt ez így, kicsit mintha vmi hippi-kolónia tagja lenne az ember... Ráadásul végre meleg volt, este és éjjel is! Mivel elég korán odaértünk vacsoráig még elsétáltunk a folyóig, ami óriási köveken át kanyargott, és a partján a köveken hatalmas pókok szaladgáltak.... :(((((((
Egy nagy étteremben vacsizott a csoport, lomo/pollo saltado volt a kaja (pörköltszerű darabolt hús paradicsommal és hagymával), ami fincsi volt, csak a quinoa leves kezdett a könyökünkön kijönni... Mint megtudtuk, a helyieknek 4 solba kerül ez a menü... kíváncsi lennék, rajtunk mekkora -3 jegyű- hasznot realizáltak...

Este szerettem volna internetezni, h update-eljem a blogot, de a netcafé 10-kor bezárt. Így a szlovák lánnyal és a francia sráccal volt egy szép ámbár eredménytelen sétánk.

Hihetetlen, milyen lassan tolt be ez a blog.hu, banom mar, hogy itt hoztam letre a blogot... Ha van vhol egy fel oram netezni az azzal telik el, hogy varom, mig betolt, aztan mar mennem is kell. :(

Most egyebkent 18-a van, szombat, este f12, es nemreg ertunk haza az 5 napos Inka Jungle turarol. A tobbiek persze mar mind alszanak,csak en osonkodtam le alvas helyett, mar masodszor, mivel mindig ult itt vki.

Szoval 13-an reggel f9-re jott ertunk Pepe, a ven taxisofor, akivel elozo nap a teren Bandi leboltolta, hogy elvigyen minket Morayba. Persze nem elotte tankolt, es nem elotte ellenorizte a guminyomast... Na mindegy, elvitt minket Morayba, ami kb 2 ora autokazasnyira volt. Itt azt kellett nezni, hogy mintha vmi kraterek lennnek, 3, teljes kor alaku teraszokbol allo, marha mely godrot hoztak letre az inkak. Allitolag az egyre melyebben fekvo godrokben mas es mas a klima, es itt kiserleteztek, hogy milyen novenyt hol lehet meghonositani. Eloszor a legromosabba masztunk le, de mar ez is nagy elmeny volt, lentrol felnezve ugyanis meg melyebbnek latszik. Es allitolag ha az ember a koncentrikus korok kozepere all, kapja az energiat. Ugyhogy mi a kozepere alltunk. 

A taxis szerint nem szabad lemenni a legnagyobb es legepebb tolcserbe, de ezt semmi es senki nem tiltotta, ezert lemasztunk. Mar ez sem volt egyszeru, mert bar az inkak nagyon okos lepcsokat epitettek (a falakbol tulnyulo hosszu kovek a lepcsofokok, csak eppen jo magasak, es ugyebar kapaszkodo az nincs, a fokok a levegobe nyulnak ki), a fokok jo messze voltak egymastol.

Szerencsere a nagy turistaaradat elott erkeztunk, igy sokaig szinte egyedul voltunk. Innen, a legmelyebbol felnezve megdobbento volt a merete, ami folulrol nem is latszott olyan nagynak.

Ezutan a sokitermelo helyre mentunk, amit Salinerasnak hivnak. Lattam en ezt mar elotte is fenykepen, de nem gondoltam, hogy ez ekkora... Egy fel hegyoldal 2mx3m-es lapos "teknokkel", ezek is teraszosan, de osszevissza. Az elejen bejon a langyos es iszonyatosan sos viz, ezt vegigfolyatjak a rendszeren elzarhato kis csatornakkal, a katlan meleg levegojeben meg 3 het alatt kiparolog a viz, es marad a so, amit fel kell torni. A kis patak vegigfolyik hosszaban, ebbol agaztatjak le a csatornakat, amik minden teknohoz eljutnak, es ha megtelt a kis medence, csak bedugaszoljak soval, ronggyal, ami akad. Pepe ajanlasara nem azt a modszert valasztottuk, hogy feluton visszafordulunk (marha hosszan megy ez az egesz), hanem hogy vegigsetalunk a rendszeren (egy keskeny osveny megy vegig, de a soperemeken mindenhol lehet maszkalni), a vegen leereszkedunk a hegyoldalrol, egeszen az Urubamba (igazabol Vilcanota) folyoig, ahova o atmegy es var rank. Meg a hatizsakokat is taxiban hagytuk, mivel tudtuk, h megvar, ugyanis meg nem fizettunk neki :) Hat, en ilyen helyen meg nem jartam (tengeri soleparlonal es sobarlangban mar igen), es lenyugozott, nekem ez volt az ut egyik fenypontja. Aztan Pepe elvitt minket egy nagyon szep helyre ebedelni, egy igazi kis oazis, ahol viszont jo draga volt a svedasztal, 35 sol, es ebben nem volt benne a pia. Eddig ez volt a legzuzosabb hely. Gondolkoztunk rajta, hogy meghivjuk-e a sofort, de rajottunk, hogy ebben az o ebedje is boven benne van... Ettem itt ket iszonyu finom dolgot: az egyik egy narancsos disznosult volt, a masik pedig egy camote nevu zoldseg, ami kivul ugy nez ki, mint egy kis padlizsan, a cekla es a krumpli kevereke, belulrol pedig egy az egyben sutotok. Edes volt es pepes... Ezekre ketszer is ramentem. Es itt vegre volt desszert is, ami amugy a svedasztalokon foleg gyumolcs meg kulonbozo undorito szines zselek, de itt volt cheesecake, tejberizs, csokitorta, es en ettem is szepen mindegyikbol. Pont arrol almodoztam, h ha hazamegyek megeszek egy egesz gorogdinnyet, es tessek, itt volt gorogdinnye is! Csak sajna az nem volt edes :( Itt meg egy kavet is megkockaztattam (nem ittam a repulout ota, ahol iszonyu migrenem lett es nem sokkal a kave utan kezdodott).

Kb f3-ra ertunk vissza Kockoba, ahol a LAN irodaban kezdtunk, mert persze Arequipaban a kislany nem birta lemasolni Attila utlevelszamat... Aztan Bongoek bemondtak az unalmast, hogy ok enm jonnek muzeumba meg templomba, ugyhogy a delutant-estet Bandival toltottuk. Vegigmentunk az Inka Muzeumon (nagyon beharangozta az utikonyv, de eleg gyenge volt, csak a kb 3-5 cm-es kek turkiz szobrok tetszettek, mert az inkak magukat is marha nagy orral abrazoltak :). Aztan a Compana del Jesus templom kovetkezett, ami a foteren van es barokkosabb a nagy Katedralisnal is, itt felmentunk a toronyba a teret fenykepezni, es lementunk az oltar alatt a kazamatakhoz is. A cifra arany oltaron kivul itt nem nagyon volt mas. Aztan ugyanezzel a jeggyel (rendes volt a kislany es diakot adott) atmentunk a Katedralisba. Ez vegulis 3 egybeepult templom, tele arany es ezust oltarokkal, fafaragasokkal, es 400 festmennyel. Legjobb a fekete Krisztus faszobra, meg az a festmeny, amin az apostolok csincsillat esznek (az utikonyv szerint tengerimalacot), es chichat isznak hozza inka poharakbol :)

Ezutan megneztuk az eredeti inka falakat, amikre a Compana templom es a Szent Katalin zarda epult, majd elindultunk a domboldalon fekvo San Blas negyed fele. Utkozben ujabb, mas tipusu inka falak kovetkeztek, az egyikben volt egy 12 szogu oriasi ko, a haz masik oldalan egy 13 szogletu, a hatoldalan pedig a kovek kozott egy puma alakot lehet kivenni (na ehhez kell fantazia). Persze a gagyiboltok csabitasainak most sem tudtunk ellenallni... Igy aztan jo lassan ertunk fel, Bingoekkal ekkor mar nem taliztunk. Andres be akart ulni egy helyre, es ehhez egy hippikocsmat szemelt ki. Olyan szinten nem illettunk oda a tipikus turista outfitunkkel, hogy az hihetetlen, en elegge feszengtem emiatt. Viszont egy mexikoi zenekar jatszott, Manu Chao stilusban, es neki ez marhara bejott. Mondjuk elmenynek elmeny volt... A szomszed hotelben a tulaj 3-4 eves kislanya kijott az utcara tancikalni, nekem legjobban az tetszett :) Ezek olyan helyes gyerekek, mint ha kis fekete haju babak lennenek, meg a kamaszok kozott is vannak helyesek, hogy tudnak felnottkorukra igy megcsunyulni...

A faradtsagtol es a Pisco Sour-tol kicsit bepilledve botorkaltunk haza, en szabalyosan beajultam...

Sehol nem ment ra annyi idonk a program megszervezesere, mint itt Cuzcoban, de hat be kell jol osztani az idot, mert annyi a kornyeken a latnivalo. De elso dolgunk egy masik hotel keresese volt, igy konkretan atkoltoztunk a ter egyik sarkarol a masikra.

Aztan beszeltunk a recepciossal, akitol megrendeltuk a delutani kirandulast, elmentunk megvenni a turistajegyet, ami egy romba meg muzeumba jo, elmentunk egy utazasi irodaba, ahol a 19.-ei  kirandulast fizettuk be, +kertunk egy arat az Inka Jungle kirandulasra is. Ezzel el is ment a delelottunk. Mar csak 1 orank maradt 1-ig, mikor indult a kirandulas, Andres ezalatt muzeumba ment, mi meg kajalni. Talaltunk egy helyiek altal latogatott kifozdet, ahol - nem hittunk a fulunknek - 8 solert adtak egy menut, vagyis levest+foetelt+piat 500 Ft-ert. Vicces volt, ahogy a kioltozott csaladok jottek be ide a foteri vasarnapi szokasos zaszlofelvonasi ceremonia (!) utan. Es meg csak szar sem volt a kaja.

1-kor jott ertunk egy ember, aki elvitt egy kibuszhoz. Eloszor a belvarosban levo Qoriquanchaba mentunk, ami egy kolostor, ami a cuzcoi inka kozpontra epult ra. Fura volt latni az inka es a spanyolok altal epitett falak keveredeset, volt, hogy a spanyolok egyszeruen rafestettek az inka falakra. Persze nem csoda, hogy felhasznaltak az inka alapokat, nagyon masszivak es a foldrenges sem donti ossze oket.

Aztan Sacsayhuamanba mentunk, ami egy marha nagy epuletegyuttes lehetett. Persze a spanyolok elhordtak a kisebb koveket a katedralis epitesehez, de a nagyobbakat nem tudtak, emiatt meg igy is oriasi meretek vannak. Sajna nem volt sok idonk nezelodni, az idegenvezeto magyarazata utan mar rohanni kellett, hogy megmassza az ember a koveket. Utana egy forrashoz mentunk, ami olyan, mint a RoC, 10 evet fiatalit, +termekenyseget is ad, biztos, ami biztos megnyaltam a bevizezett ujjamat.

Utana csak megalltunk a busszal Puka Pukara mellett, ami Voros Erodot jelent, ez egy a varosba vezeto utat ellenorzo epulet volt. Vegul egy barlangba mentunk, ahol egy nagy kolap volt a sotetben meg falfulkek, allitolag itt mumifikaltak az inkak. Persze ennek az idegenvezetonek is tejel egy szuvenir shop, ahol kivetelesen igazi alpakat lehet kapni, ugyhogy meg ott is meg kellett allnunk.

Vacsira KisCsavo egy fel grillcsirket akart enni (itt nagyon divat a "csirkezo"), ugyhogy megkerdeztunk egy helyit, aki nagyon klassz helyre iranyitott minket. En vegyes nyarsat kertem chimichurrival, ami tipikus del-amierikai olivaolaj alapu martas, vegre a sult krumpli tenyleg sult volt, es a salatabarbol is lehetett csemegezni. 

Puno es Cuzco kozott a tavolsag 400 + valahany kilometer, de mi kemeny gyerekek vagyunk, es ugy gondoltuk, mi ezt 10 ora alatt fogjuk megtenni. Ez azt jelenti, hogy a hagyomanyos busz helyett olyanra fizettunk be (Inka Express), ami 5 helyen megallt, igy legalabb nemcsak az utat neztuk meg a hegyeket, es neha fel lehetett allni. Mikor meghallottuk a 10 orat osszeneztunk, hogy normalisak vagyunk-e, de vegul is nagyon megerte.

Megalltunk egy muzeumnal, ami egy inkak elotti kulturat mutatott be (Pukara), aztan megalltunk 4200-4300 meter magasan, ahol egy gleccsert lehetett latni a hatterben (eloterben a szuvenir arusok). En meg egy vadaszo sast vagy mit is kiszurtam.

Aztan ebedelni alltunk meg (ez is benne volt a 25 dolcsis arban, +21 sol volt a belepojegyek) a Buffet Andinaban. Itt is svedasztalos kaja volt, + nagyon kellemes napsutes a kertben, es megint rovidujjuban lehetett ucsorogni, mar masodszor ereztuk ugy, hogy nyaralunk! :) Radasul ezen az uton a taj is megvaltozott: a nagy hegyek maradtak, csak vegig egy szep folyo menten mentunk, es a kiszaradt sarga foldekhez szokott  szemunk kaprazott, mikor zold fuvet es fakat kezdtunk megpillantani. Foleg eukaliptuszt ultetnek errefele, amit Ausztraliabol importaltak, mert gyorsan no es jo a faja. 

Delutan megalltunk Raqchiban, egy valaha bazi nagy inka templom-komplexum romajinal, ez nekem nagyon tetszett, kar, hogy rohanni kellett itt is. Vegul egy kis kolonialis templom kovetkezett, amitol nem vartam sokat, de nagy meglepetesemre nagyon szep volt. Ugyan meg mindig furcsa, hogy ezek babszinhazat csinalnak a tamplomokbol, mert a szobrokat kifestik (szeme, szaja, stb), es beoltoztetik. Maria pl. kulonbozo aranyhimzeses bo szoknyakban, meg menyasszonyi ruhakban pompazik. Az oltarok pedig tukrokkel vannak tele, hogy magadat lasd mikozben felnezel. Szoval ez is tele volt csicsaval, de a festett falak es fagerendak igazan szepek voltak. Kb f6-ra ertunk Cuzcoba, ahol ott alltunk a buszpalyaudvaron,  hogy most akkor merre, mert eddig semmit nem inteztunk. Szoval ott kezdtunk telefonalgatni, aztan vegul egy taxival elvitettuk magunkat egy hostelbe, amit Bingo nezett a neten. Fura egy hely volt, le kellett menni egy besullyesztett belso "udvarra", amibol a barlang-szeru szobak nyiltak. Ugy lattuk, h ezeknek meg ablakai sincsenek, aztan reggel kiderult, hogy fontrol valahogy jon be termeszetes feny. Mivel a foter toszomszedsagaban volt, es mivel nem volt kedvunk tovabb keresni maradtunk. Elementunk vacsizni (vmi turista menut ettunk), es egyuttal kicsit nezelodtunk is. Ez a Cucko, ahogy mi hivjuk teljesen mas, mint az azok a varosok, amiket eddig lattunk. A foter oriasi egy gyonyoru (talan szebb a limainal is), mindenhol kolonialis stilusu hazak, ami azt jelenti, hogy faragott fa erkelyek/loggiak mindenhol, es sok helyen arkadok lent (a foteren korben csak ilyen hazak vannak). A belvaros tiszta, rendezett, es itt nem a nagy szoknyas kalapos mamak jarnak hatukon a szines kendovel, ami hatizsaknak van osszehajtva, hanem europai tipusu emberek. Persze ez azert is van, mert tobb a turista, mint a helyi...

Vacsirol hazafele menet Andressel meg bementunk egy barba szemben a hotellel, es ugy dontottunk, visszajovunk. Salsa party volt, de meg kevesen voltak. Rendeltunk ket Machu Picchu koktelt, aminek a mentaszirup miatt szajviz ize volt. Aztan mi is tancoltunk, bar hamar kiderult, hogy kicsit jobban nyomom, mint a nagy del-amerikai salsa bajnok. Bar allitasa szerint neki a merengue megy, ami mondjuk szerintem nem tanc, es abban is pont azt a ket forgatast nyomja, mint a salsaban... Raadasul semmit nem utalok jobban, mintha nem vezetnek normalisan, aztan ram fogjak, hogy kiestem a ritmusbol... Na mindegy, azt vartam, hogy az instruktorokkal tancolhassak, akik mozgattak a nepet. Mivel lattak, h faszival vagyok nem kertek fel, ugyhogy felkerettem magam :) De nagyon zavarban voltam, + menni is nehez 3300 meteren, tancolni meg egyenesen lehetetlen. Az ember 1 szam alatt teljesen kifullad. Na mindegy, utana mar odajott egy helyi gyerek felkerni, azzal  meg marha jot tancoltam, mivel jol vezetett, es ugyanazt az iskolat vegezte, mint en :) Nagyon buszke voltam magamra. Aztan 11 korul atvaltott a zene discora, es elkezdtek aramlani az emberek, ugyhogy meg nagyobb party kerekedett. Osszessegeben nagyon nagy elmeny volt: tok jo zene, helyiek es turistak vegyesen, nagy buli volt. Mondjuk levegovel nem birtuk, uh mar ejflre otthon voltunk, de en meg f2-ig blogoltam, jo fos is voltam masnap... Azert meg utso este el kell oda nezni :)         

Señor Ruiz, a hotel altal biztositott sofor jott ertunk reggel, es elindultunk a boliviai hatar fele. En szemely szerint kurvara feltem, de sztem nem vagyok ezzel egyedul. 2,5 ora alatt ott voltunk (kb 10-re), az ut vegig a to partjan vezetett, legelo tehenek, sarga fuves pusztak es valyoghazak kozott. A tuloldalon mar lehetett latni a 6000 m magas, hoval boritott boliviai hegyeket.

Amit ut kozben tudtunk meg az az, hogy penteken piac nap van a hataron. Hat, ezt elkepzelni sem tudtuk, de gondoltuk, hogy tobben lesznek. Sr Ruiz letett minket kb 10 perc setara a hatartol, ahol mar iszonyu ember, auto es tricikli aradaton kellett atvergodni magunkat. Sr Ruiz remelhetoleg megvar minket, fel negyre igertuk, hogy visszajovunk (iszonyu macera a peruiaknak kocsit atvinni, ezert nincs az a fuvarozo, aki ezen a hataron hajlando lenne atmenni). A hatar perui oldalan eloszor a rendorsegre kellett bemenni, ahol kaptunk egy pecsetet, majd a bevandorlasi hivatalba, ahol elszedtek a kis feher papirt, amit az oszagba valo belepeskor kellett kitolteni es lepecseteltetni. Ezutan egy folyo felett egy hidon kellett atsetalni, ahol hompolygott a nep, mindenki a foldon arult valamit, a triciklik kerulgettek az embereket es forditva, a nok mind terdig ero bo szoknyaban, kalapban, kendovel a hatukon, szatyrokkal a kezukben... Nagyon szerettunk volna a fenykepezni, mikor hatunk mogott a perui tabla, elottunk a fejunk folott a boliviai volt, de egyikunk sem merte elovenni a gepet...

A boliviai hataron aztan sorba kellett allni egy zold papirert, majd egy masik helyen azert, hogy a kitoltott zold papirt leadd. Itt eleg marcona hatarorok nyomogattak a pecsetet, de egyik magyar utlevellel sem volt bajuk, inkabb Andrest kerdezgettek (vagy azert, mert csak o tudott kommunikalni...)

A hataron egyebkent barki szabadon johet-mehet, csak akkor kell a papir, ha megallit valami egyenruhas. A boliviai oldalon meg nagyobb kaosz volt, le sem lehet irni. Az emberek mar 11-kor az utcan ebedeltek (ez az utcai kifozdezes nagy divat errefele), plusz a kinai piac legeljat kell elkepzelni melle, meg, hogy mindenki tolja a kordejat, vagy triciklire ul a nagy zsakjaval, kozben valaki a kiskocsijan cukornadat presel, az egyik standon szaritott lama-magzatot arulnak, a kobor kutyak jonnek-mennek, szoval leirhatatlan az egesz. Sajnos kiderult, h a b-i oldalon nincs penzvalto, ezert vissza kellett setelnunk bolivianot valtani, es ujra at B.ba. 

Mig 1 sol kb 65 Ft-ot er, addig 1 boliviano 30-t.

A b.i oldalon probaltunk taxit szerezni, hosszas alkudozas utan sikerult egy nagyon mufurc emberrel megegyezni, hogy 130 b.-ert elvisz minket T-ba, megvar, es visszahoz a hatarra. Ez azt jelenti, hogy fejenkent 1000 Ft-ot fizettunk azert, hogy 40 km-t autoztak velunk od, 3 orat vartak rank, majd 40 km-t visszaautoztak a hatarra. Azert a muzeumnal csak 30 b-t adtunk a sofornek, hogy tenyleg megvarjon...

Egyebkent a hatartol nem messze minden autot megallitottak, nekunk is ki kellett szallni a taxibol, es atmenni egy ellenorzo ponton, ahol megneztek az utlevelet, de a katonakon kivul egeszsegugyisek is voltak. Miutan atmentunk es kulon a taxit is atengedtek ujra beszalltunk. 

Tiwanakuban angol nyelvu idegenvezetot szereztunk, aki nem nagyon tudott angolul, sokszor en voltam a spanyol-angol, angol.magyar, spanyol-magyar tolmacs, vagy Andres segitett szebb kiejtessel megfogalmazni, amit b-i akcentussal nem ertettunk. A hely elegge romos, sajnos a spanyolok is mindent szethordtak, es mind fel sincs minden tarva, mert nincs ra penzuk. Pedig ez egy hatalmas komplexum lehet. Legjobb a felig fold alatti templom volt a falbol kiallo fejekkel, meg  hatalmas ember alaku monolitok tele vesve szimbolikus jelekkel. Utana megint nem tudtunk ellenallni egy kis soppingnak, radasul itt az arak b-ban voltak, szinte hihetetlen, hogy minden fillerekert volt. Nagyon bantam, hogy csak annyi b-t valtottam, amit a taxira es a muzeumi belepore tudtam, h el fogok kolteni :(

Mire visszaertunk a hatarra mar kisse alabb hagyott az orulet, de azert meg mindig voltak. A boliviai oldalon elszedtek a zold papirt, itt megakasztottuk oket azzal, hogy 10.ei a pecset a kifele menesrol, itt valami hiba van, de Andres elmagyarazta, mi van. A perui oldlalon ujra kitoltottuk a feher papirt, megint pocseteltek, es mehettunk. Osszessegeben a hataron kb 1.5 orat toltottunk burokraciaval oda-vissza menet.

Sr. Ruiz szerencsere vart minket, aludt a kocsiban, aztan hazaig beszelt. Hazafele 2-szer is megallitottak a rendorok, egyszer a mi papirjainkat is elkertek. Az elsoket 10 sollal, a masodikakat 2 sollal (!) fizette le (ez utobbi kevesebb, mint 140 Ft). Utana meg a vamosok is megallitottak, nem tudom, honnan lattak rogton, hogy turistak vagyunk :), de miutan realizaltak csak gyorsan bevilagitottak a kocsiba, es mehettunk. Sr Ruiznak adtunk 15 sol borravalot, akinek ettol teljesen kivilagosodott a kepe, teljesen megleptuk ezzel. A szallodaba erve lezuhiztunk (en elozo este a jeghideg szobaban hideg vizben kellett, h zuhanyozzak, mert menet kozben fogyott el), most nem akartuk a veletlenre bizni. Aztan elmentunk vacsizni, a kedvemert olyan helyre, ahol van kreol leves. Meglepetesunkre olyan helyre mentunk be, ahol oruletes tancbemutato volt, 2 tanc kozott 1 szam zenevel. Vicces volt, hogy a turista osztaly mellett az etterem egy masik reszeben kozben a helyiek kajaltak :)

Este meg kicsit blogoltam, meg megneztuk a Matrixot a teveben (tok jo volt angolul, spanyol felirattal).

Egyebkent itt jegyeznem meg, hogy ha jol tudom, lehet a blogot kommentezni, szoval jo lenne, ha nem csak kilonem az urbe a mondokamat! :) Nem kell, h koze legyen a temahoz, csak irjatok le, mi van otthon! (lehet emailben is) 

Puszi mindenkinek! 

Este egy kolumbiai lannyal talalkoztunk (Andres a spanyoljarol egybol felismerte, meg azt is, hogy melyik regiobol valo), es o mondta, hogy regen a Fold energiakozpontja Tibetben volt, de mara attevodott a Titicaca tora (Zuzu, kerlek ennek jarj utana, ebben Te vagy a szakerto). Nekem mindenesetre inkabb levette az energiamat... Mint megtudtuk az idegenvezetotol, igazabol Titihaha-nak kell mondani, es azt jelenti, h kopuma, mert allitolag a tonak olyan alakja van - na ehhez azert kell fantazia.

A mai program egy masik sziget meglatogatasa volt. Reggel a mutter es Liz kisse keseben volt a reggelivel (mint elozo este a vacsival is), mi meg ott stresszeltuk oket, h 8-kor megy a hajonk... Meg mindig nem tanultuk meg, hogy ez Del-Amerika. Vicces, de a fatuzelesu tuzhelyen Liz palacsintat sutott nekunk. Vastagabb es szarazabb volt, mint az otthoni (sztem nem nagyon van tojasuk), eltort, ha az ember tekerni akarta. De a sztender eperlekvar itt is megvolt. A masik vicces az, hogy minden csaladnal egyenkajat foztek.

Aztan fajdalmas bucsut vettunk (sztem a csalad notagjai a hatuk kozepere kivantak, csak a papa nyomja a turistazast), a csaladtagok le is kisertek a turistaikat a topartra. Itt masodszor is elbucsuztunk, majd kb 3/4 ora kesessel elindultunk a Taquile szigetre (Bingo szerint Tequila, csak elirtak).

Itt a sziget "hatoldalan" kotott ki a hajo, majd elore ment a fo kikotobe, es ott vart rank. Egy meredek uton kellett folcaplatni, de utana gyonyoru volt a kilatas. Hihetetle, hogy ez egy to: teljesen tenger-szine van, neha tevedesbol tengert is mondtunk ra. Innen jol lehetett latni a kis csucsos Amantani szg-et, ahonnan jottunk, rajta a Pachamama es Pachatata csucsokkal. Megint egy kis bemutato kovetkezett, ami egy csalad kutricajanak hatso udvaran tortent. A mutter a foldon terdelve szott (kovethetetlenul bonyolult modon, de nagyon szepet), a fater meg allt, es kotott. Itt ugyanis a ferfiak is kotnek, mesz az uton, es jonnek szembe, kototuvel a kezukben. Allnak a foteren, es kotnek. A nok meg detto, csak ok valami orsot porgetnek, a fonalat csinaljak, vagy mi. De menet kozben is, barhol, barmikor. Itt talan kivetelesen a ferfiak ruhaja diszesebb: a derekukon szeles, szines ov van, (ha cipelnek, akkor ala egy megerositett ovet is vesznek, amibe haj! van beleszove), a fejukon meg halosipka szeru sapka. Ha piros alapon csikokban minta van rajta, akkor nosek, es akkor hordhatnak kokalevel-tarto taskat, aminek az aljan elenk szinu pomponok lognak, ha feher, akkor meg nem nosek. HA balra csapva hordjak a sipkat, akkor szinglik, ha jobbra, vagy hatra, akkor foglaltak. Ennel jobb modszert, minthogy kiirod magadra! Semmilyuk nincs, de eszuk az van.

A sziget egyik vegerol egy viszonylag hosszu setaval jutottunk a majdnem a tuloldalon levo foterig. A seta egy gyonyoru uton, magasan a to pàrtjan futott. Kozben jott szembe a helyi mama a birkaival (azert a fotoert nem felejtett el levenni 1 solra :), egy kislany egy darabig jott velunk, ment iskolaba (aztan egyszer csak elkoszont, es felmaszott a hegyre...), az asszonysag a nagy fekete szoknyajaval ment es porgette az orsot, szoval zajlott az elet. A foter nagyon ronda, viszont az egyik vege a tora nezo terasz. Itt kicsit tul sokat kellett lodorogni, aztan meg az etteremben, ahova vittek minket nem gyoztem eleg gyorsan enni az egyen pisztrangos menut, amit adtak. Innen tovabb setalva elertuk a tuloldali kikotot, csak epp 500 lepcsofokon kellett leereszkedni. Ez is tiszta Santorini feeling volt. Visszafele a hajo tetejen napoztunk, most eloszor ereztem, hogy nyaralok (mert igazabol telelek). Ezt ugy kell elkepzelni, hogy reggel 2 pulover van rajtam es a dzseki, mikor elindulunk, es meg egy pulcsi a hatizsakban. 9 korul kezd el meleg lenni, delben mar a napon poloban lehet lenni, ekkor az ember hurcolja a pulovereit (derekra kotve, hatizsakban, hatizsakra kotve), majd 6-7 ora kozott lemegy nap, es onnantol fel oran belul olyan hideg lesz, hogy a 3 pulover es a dzseki melle kesztyut es sapkat huzunk. Mondjuk ezekbol itt van kinalat, de jol is tettuk, hogy hamar besoppingoltuk oket. Este es reggel a szallodai szobakban (mivel nemcsak futes nincs, hanem szigeteles sem), kb annyi fok van, mint kint. Eleinte tobb reteg ruhaban aludtam, mostanra vagy kezdem megszokni, vagy ilyen jo a halozsakom, de egyre kevesebb ruha van rajtam eccaka. Gondolom otthon mindenki unja a meleget, en meg mar alig varom, hogy ha hazamegyek legyen egy kis nyar.  

A hajoval annyira lassan haladtunk, h neha azt hittuk, hatrafele megyunk, minden mas hajo megelozott minket, de azert az igert 3 ora alatt, kb f5-re visszaertunk Punoba. Innentol nekialltunk szervezni a masnapot, mert at akartunk menni Boliviaba egy 3 napos pampa turara. Egy orat ultunk egy utazasi irodaban, bementunk egy internetkavezoba, hogy megnezzuk a szervezo irodakat, majd egy "locutorio"-ba, ami egy telefonfulkekbol allo helyiseg - az ember beszel, es a vegen kifizeti. Innen felhivtunk 1-2 irodat, es  masodik azt mondta, h esik az eso, nem biztos, hogy a kisgep le tud szallni. Sajnos ezzel a program teljesen dugaba dolt, mert a bizonytalanra nem akartunk La Pazba menni. Viszont en meg Tiwanakut (ami egy inkak elotti civilizacio kozpontja, es Boliviaban van) nagyon szerettem volna latni, ezert meg kicsit pusholtam az ugyet. Mivel a pampara 3 napot szantunk, ami igy felszabadult (sajnos), ezert a hatra levo idot ujra kellett tervezni. Vegul atment mindenki, hogy 1 napos kirandulasra menjunk at Tiwanakuba (ami inkabb Tiahuanacu, de ezt ki tudja kimondani?). Ez azt jelentette, hogy a szallasadoinktol taxit rendeltunk masnapra, es kikerdeztuk oket a lehetosegekrol, meg arrol, h milyen a hatar. Legjobban ettol feltunk, mert a Lonely Planet errol a desaguarderoi hataratkelohelyrol nem sok jot irt.

Egyebkent most kezdenek elojonni a feszkok, mert szerintem mindenki az otthonrol hozott energia-tartalekainak a vegere ert. Mindenkinek van vmi nyugje: fosik, lazas, faradt, akarmi. En eleinte porogtem, mint az allat, en, aki imadok aludni szinte soha nem ereztem, hogy faradt lennek, most estere mar eleg nyugos tudok lenni. De -lekopogom- mas bajom nincs (1-2 merges macska nem szamit), nem is ertem teljesen. Lehet, h ez a Normaflore er vmit?                

A valtozatossag kedveert jo koran keltunk, mert befizettunk egy 2 napos hajokirandulasra. Meg fel se szalltunk a hajora a pansipos zenesz maris lehuzott minket nemi aprora, majd leszallt a hajorol. Hihetetlen, hogy mindehol ez megy, folyamatosan borravalokat (propina) osztogatunk.

Az idegenvezetonk sajnos rettenetesen bena volt, nemhogy angolul, de meg spanyolul sem beszelt, alig ertettuk, mit akar, pedig 2 napra nyertuk meg...

Eloszor az Uros szigeteken kotottunk ki, ami uszo nadsziget. AMin mi voltunk, az turistaknak szolo kirakat sziget volt, es egy kis bemutato utan (hogy keszulnek a szgk, hogy elnek, stb.) az volt a lenyeg, hogy a kirakodovasarban vegyel vmit. Aztan (ujabb 10 solert) a kovetkezo szigetre lehett menni totora nadbol keszult csonakkal. Mondjuk ez nagyon erdekes volt, eleg massziv es nagy egy ilyen csonak. A kovetkezo kis szigeten mar rabsztak, mert az elozon mindent megvettunk :)

Aztan egy Amantani nevu szigetre mentunk, ami rendes sziget, es  a perui reszen a legnagyobb. Mig az Uros szgeken aymara nyalven beszelnek, addig itt kecsuaul.

Itt a parton mar vartak minket a nepviseletbe oltozott nenik, es szetosztottak minket csaladokhoz. Mi azt kertuk, hogy egyutt maradhassunk - a szigeti turizmist szervezo fomuftihoz, Constantinos-hoz kerultunk. A szobank az udvarrol megkozelitheto emeleten volt, fapadlos, normalis agyakkal, energiatakarekos izzoval (csak a felkapcsolasnal kellett vigyazni, meg ne basszon az aram), csak az ajto volt 150 cm magas. A felesege, Eudosia fozott nekunk ebedet - a dongolt foldes, tuzzel futott konyhaban a padlon. Vmi kukoricafelebol (talan quinoa-bol) keszult levest kumpival (ezek nem esznek hust), aztan 2 fele fott krumplit kaptunk hagymasalataval (lilahagyma, avokado, paradicsom, sajt volt osszevagva). Az egyik fele kumpi kerek volt es fekete, a masik gocsortos es fako, inkabb egy szintelen repara hasonlitott, viszont az otthoni krumplinal edesebb volt. Delutan a program a 4100 meteres szent hegyre torteno seta volt (ehhez a csaladok a foteren gyultek ossze), ahol 2 szentely all a valojaban ket hegycsucson: a Pachamama (foldanya) es Pachatata (foldapa) szentelyek. KisBingo szegeny folsetalt (nem volt rovid az ut, vegig folfele, es ugye nem kap az ember levegot), mi viszont a lohaton torteno folerkezest valasztottuk. Ez kenyelmesebb volt, csak sajnos igy nem tudtam kepeket csinalni az amugy gyonyoru osvenyrol. A to vize szikrazott a napfenyben, olyan kek, mint a tenger, 2 napig tiszta Gorogorszag-feelingunk volt.

A Pachatata csucsot valasztottuk a naplemente megtekintesehez, majd -mar felig sotetben- haza kellett setalni, le a varosba. Ez sokkal szebb volt, mint a naplemente, mert hihetetlen sarga meg rozsaszin fenyek voltak, es jott elo a hold meg a csillagok.

Vacsiig volt egy kis ido lepihenni, a 4 eves kisfiu jott be velunk a szobaba, letelepedett a szoba vegeben allo kis fotelbe, es nezett minket. Mi ugyan csak le akartunk heveredni az agyra (itt jegyeznem meg minden kedves erdeklodonek, hogy Bandival mar csak baratok vagyunk, ezt meg nem beszeltuk meg, de valahogy igy alakult, sztem mind a ketten erezzuk, hogy nem mukodik), de azert eleg fura volt (marmint h a kiscsavo minket bamult)... Aztan mi is baludtunk, meg a kisklambo is, ott szuszogott a fotelben :) Felebredtem, es neztem, ahogy probal oldalra fordulva belekucorodni a fotelbe, de mindig lecsuszik a laba, o meg erre fel sem ebred...

Vacsorara a deli levest kaptuk, csak egy kis rizst is foztek bele, foetelnek meg SULT KRUMPLIT RIZZSEL. A kumpi mondjuk ossze volt vmi paradicsommal, vagy mivel keverve, de nem tudtam eldonteni, mit mivel eszem, melyik a koret, es melyik a foetel... Inni mindig vmi gyogynovenyes teat kaptunk. Aztan kezdodott a turistaknak rendezett buli, Liz, a nagylanyuk hozta a nepviseleti ruhakat, hogy abba oltozzunk be. Piros szoknya, himzett bluz, vastag, szines szovott ov, fekete sal alul himzett mintaval. Jol neztunk ki Bingoval... Attila csak egy poncsot kapott.

Liz elegge kenyszeredetten tancikalt velunk, egy ido utan el is tunt, mi meg marha faradtak voltunk, ugyhogy leleceltunk. De az nagyon feelinges volt, ahogy a telihold fenyeben, hihetetlenul csillagos eg alatt helyi nepviseletbe oltozve, a helyiek billego jarasat utanozva ballagtunk hazafele...

Ez a Puno nevu varos a Titicaca to partjan fekszik, 3817 m magasan, es nagyon ronda. Az Omar altal ajanlott hotelbe jottunk, ami ugyan olcso, de eleg lepattant - es ekkor meg nem sejtettuk, h 4 ejszakat fogunk itt tolteni...

Elso ejjel szornyu, ablaktalan szobat kaptunk, no torolkozo, es reggel 6-kor bekopogtak, h akkor most megyunk-e a tora kirandulni... Miutan visszaaludtam, 8 korul arra ebredtem ujra, h Andres orditva hany, es ket hanyas kozti szunetben fosik... Mivel a sztrajk miatt tudtuk, hogy legalabb 3 napra itt ragadunk, ezert ezt a napot pihenesre szantuk, foleg szegeny Bandira fert ra. Ha buszon vagy hajon ulunk biztos, hogy sokkal rosszabb neki. Igy hat a varosban lofraltunk, es probaltuk elkerulni a vonulo tuntetoket. Kiirattuk a memoriakartyakat, lesetaltunk a kikotobe (na jo, egy darabig, aztan taxiba ultunk :), itt ugy kellett atsuttyannunk egy masik utcaba, mert a tuntetok dobalni kezdtek. A kikotoban ettunk egy jo pisztrangot azon a bufesoron, amit csak a helyiek latogatnak (nagyon finom volt, es szerintem a forever legolcsobb kaja: az egesz tal korettel egyutt volt 8 sol - 560 FT!)

Aztan visszamentunk a foterre, megneztuk a legregebbi hazat meg a templomot, majd bereltunk egy taxit, ami felvitt minket egy kilatohoz, ahonnan tok jo kilatas nyilt a tora, megvart minket, es visszavitt a hotelbe. Egyebkent regen feltem ugy, mint mikor a 30 fokos folduton 5-unkkel, egyesben kapaszkodott folfele a toyota...

Delutan aludtunk, Andres agyban is maradt, csak harmasban mentunk el kajalni, az etteremben a levest a pizza utan hoztak ki, mert elfelejtettek... Viszont KisKing csuporban kapta az ananaszlevet :) Mindenhol frissen turmixolt ananasz, papaya, meg vegyi gyumi leveket iszunk! Meg persze Pisco Sourt :)

Szerencsere masodik estere kaptunk mi is egy ablakos, napos szobat, igy mosni is tudtunk, meg melegebb is volt (a 0 fokhoz kepest...)

Egyebkent minden este almodok valamit, mar almodtam arrol, hogy 1 hetvegere hazaugrok a csaladhoz, es Ocsike folyekonyan beszel hozzam spanyolul, arrol, hogy tancedzes lesz, arrol, hogy Andressel jogaoran vagyunk (!), es megalmodtam Zuzuek eskuvojet (mondjuk az igazi tuti jobb lesz, en nagyon vicceset almodtam :)

Ez persze lehet azert is, mert elegge osszekeverednek a nappalok es ejszakak (foleg ha ejjel utazunk), plusz otthon ti akkor keltek, mikor en lefekszem, ezek mind eleg fura dolgok.

Reggel 6.30-ra jott ertunk Omar, ami azt jelenti, hogy 6-kor mar reggeliztunk, de mivel futes semelyik helyisegben nincs, ezert azt is 3 puloverben, kabatban es sapkaban!

Az elso megallo egy kilatohely volt, ahol szeles panoramaban lehetett latni a pre-inka foldmuvelo teraszokat, illetve a hegyoldalban preinka fuggo sirokat (ugy neztek ki, mintha kobol epult mehkasok lennenek). Megalltunk meg egy kilato helyen, ahol valami kokapu is volt , benne fekudt egy lama - idealis fotobeallitas! Egyebkent minden  kilatohelyen  kis kopultokra pakoljak ki a nenik a portekajukat, es nagyon kemeny, hogyha te vagy az elso busz latod, hogy gyorsan belebuknak a nepviseletbe, meg a gyerekekre is hirtelen radjak a kis szoknyakat :))))

A Colca kanyon egyebkent a vilag legmelyebb kanyonja, allitolag 4000 meter a legmelyebb pontjan. Az a resz jarmuvel mar nem megkozelitheto, mi csak a volgy reszig jutottunk el. Itt a szakadek menten egy kellemes (bar az elejen eleg szeles es hideg) 1 oras setaut vezetett a kilatokhoz, ahol a kondorokat meg lehetett figyelni. Mar messzirol latszott, milyen fenseges es hatalmas allatok (akar 3 meter is lehet a szarnyfesztavolsaguk). A barnak a kicsit, szurkek a "kamaszok", es fekete-feherek a felnottek. Mar csak kb 45 db el beloluk a volgyben. Mire a Cruz del Condorhoz ertunk (kondor kereszt), addigre eltuntek, feltunk, h lekestuk oket. Kis varakozas utan viszont ujra elkezdtek a fal kozeleben ropkodni - pont ott fordultak a kilato szikla alatt. Az egyik meg leszallt tolunk 3 meterre egy kiszogellesre, a teleobival kiraly kepeket csinaltam rola. Ezek mutogatasaval kotottem baratsagot a kisbuszban elottunk ulo perui fickoval meg a parizsi baratjaval. Meg persze azzal, h kicsit franciaul beszelgettem veluk.

Ezutan -tobb tajat megcsodalos megallo utan- visszavittek minket Chivayba, ahol megint svedasztalos ebed volt. Utana kicsit koricaltunk a piacteren, de mar nem voltunk olyan nyugodtak, mert Omar mondta, hogy 3 napos sztrajk kezdodik Peruban, es val. nem fognak jarni a buszok sem, mert blokadok lesznek az utakon!

Na ekkor kezdett el a kisbusz 9 fos kozonsege osszefogni, kozos strategian gondolkodni, mivel ez mindenkit erintett. A brazil csajok felhivtak az irodajukat, hogy talaljanak ki vmit, a peruiak mar megvettek masnap reggelre a jegyet a Cruz del Sur punoi jaratara... Mi csak kertunk egy szobat a korabbi arequipai hotelben, mas foglalasunk, vagy olyan, amit kifizettunk volna nem volt.

Hazafele megalltunk az ut legmagasabb pontjan, 4900 meteren. Kingnek a feje fajdult meg marhara, en csak folyton hasraestem a sajat labamban, meg zihalva vettema  levegot. Itt egy kilato van, ahol korbe menve egy csomo vulkanra lat ra az ember, es amelyikkel szemben all, annak a neve es magassaga van kiirva. Meg itt van a vilag legmagasabban fekvo budija - ezt nem hiszem, hogy igaz - , kb egy visko egy lyukkal a kozepen :) De a kilatas csodalatos!

Es a legfontosabb: epitettunk sajat kivansag-szobrot: nehany kovet egymasra kell pakolni, es kerni vmit az istenektol. A hely amerre a szem ellat tele volt ilyenekkel, tobbnyire a hegyeken valo sikeres atkelest kerik, meg egeszseget.

Arequipaba visszaerve arra jutott a busz 9 emberebol 7, vagyis mi meg a 3 brazil, hogy berelunk kozosen egy kisbusz, es a tervekkel ellentetben nem maradunk meg egy estet A.ban, hanem lehuzunk Punoba, a Titicaca tohoz, mielott beut a sztrajk. Igy aztan fejenken 35 dollarert privat buszunk volt, ami ejfelre le is ert velunk, igaz, hihetetlen utakon nyomta neki a sofor, de aznap mar vagy 5 orat elotte is buszban toltottunk Chivaybol hazafele, igy en pl. tudtam aludni. Bar eleinte a brazil csajokkal baratkoztunk, mindenki meselt arrol, hol lakik, mit csinal. Aztan persze elcsendesedett a tarsasag - hihetetlen hosszu nap vol, hihetetlen uttal mogottunk (Chivay - Colca volgy - Chivay - Arequipa - Puno).

Befizettunk egy 2 napos Colca kanyonos kirandulasra, igy eppenhogy megkaptuk a hatizsakot mar tettuk is le megint a hotelben... Ide csak a kis hatival mentunk.

Reggel koran jott ertunk a kisbusz, elen Omarral. Egesz uton lokte a sodert angolul es spanyolul. Holdbeli tajakon jartunk, az utolso ember altal epitett epulet a cementgyar volt, utana csak a kaktuszok, meg a kopar hegyek. Az elso megallonk egy kilometereken at nyilegyenesen vezeto uton volt, ott, ahol a vikunyak laknak. Ezek a lamakkal es az alpakakkal ellentetben vadon elnek a mai napig. Itt valahogy az ut kozelebe jonnek, sot keresztul is kolbaszolnak rajta, igy kozelrol lehet oket megnezni. Az elso pihenonk alkalmaval megint sikerult beujitanunk nehany hasznos holmit a helyi neniktol (akik egyebkent csak reggel vannak ott, mikor a turistabuszok erkeznek :), meg lefotoztuk a kisgyereket a kis lamajaval, es ittunk egy triplet, ami 3 novenyt tartalmazo tea, ezek kozul az egyik a kokalevel. Aztan elmentunk egy mocsaras resz mellett, itt eleg sok patakocska van (nemelyiken jeg van). Ekkor mar 4000 meter folott voltunk, az egyik brazil csaj szarul is lett. Amellett, hogy az ember megerzi a magaslatot, amellett iszonyu szaraz a levego, 40% alatti a paratartalom, tehat egy levegovetel utan mar vattat kop az ember.

Negyezer perszaz meteren megalltunk egy gleccsernel, ami folyamatosan olvad, majd elhaladtunk az ut legmagasabb pontja mellett, ami 4900 meteren van. Ezutan mar ereszkedtunk a haromezer valamennyin levo Chivay faluba. Itt svedasztalos ebed vart (ez nem volt benne a tura araban, mint kiderult), de jo volt, mert egy csomo mindent meg lehetett kostolni. Utana volt egy kis idonk megismerkedni a helyi gyerekekkel a foteren, akikkel megintcsak baksisert lehet fotozkodni, majd a piacra mentunk, ahol megint nem tudtunk ellenallni a helyi nenik portekainak :) Mar ugy kolbaszoltunk itt, mint a helyiek. Aztan Omarral elgyalogoltunk a furdobe, ami tok olyan, mint Egerszalok, csak marha magas hegyek veszik korul. A tobbiek busszal mentek, de mi bevallaltuk a setat, es megerte. Egyebkent ez a hegyi betegseg nagyon erdekes: az embernek nyomas van a fejen, gyakran faj is, es en pl. nem tudom kiszamitani, hogy mekkorat emeljek a labamon, folyton megbotlok, es mindent kiejtek a kezembol, azon tul, hogy a legkisebb mozgas utan is iszonyatosan zihalok, es majd kiesik a szivem meg a tudom. Felemenni egy emeleti szobaba rettenetesen megterhelo itt.

A furdo utan folkloresttel egybekotott vacsi kovetkezett. Andrest el is vitte tancolni a maca. A szalloda kis cuki volt, egy udvarrol nyiltak a szobak, csak eppen itt sem volt futes. Bingoek kertek elektromos melegitot, en meg melegvizes palackot, ami nagyon jo otletnek bizonyult, miutan hajnalra -5 fokig is lement a homerseklet!!!

Reggel ertunk tehat Arequipaba, ami azert jo, mert idoveszteseg nelkul utaztunk, es a szallas is megvolt. Mar reggel lehetett latni, hogy ez egy klassz hely lesz, ugyanis szabalyos vulkanok veszik korul a varost, meghozza harom: a Misti, a Pichu Pichu, meg egy harmadik :) Ezek mind 4500-6000 meteresek, es az egyik meg nem aludt ki.

Nazcaban egy nemet csaj, aki szegeny egesz nap arra vart, hogy repulhessen a vonalak folott, es vegul velunk egyutt jott ki a repterre, majd meg kesobb is osszefutottunk a varosban, ajanlotta nekunk a hotel Solart, ahol o lakott, igy -az egyebkent szokatlanul nagy es kulturalt- buszpalyaudvarrol egybol odazuztunk. 5 sol volt a legalabb 20 perces taxiut, az kevesebb, mint 350 Ft...

Meg csak lefoglaltuk a szobat, aztan ugyanazzal a taxival kimentunk a repterre, hatha tenyleg megjottek a cuccaink. Es igen, 4 nap "nelkulozes" utan megkaptuk az otthon nagy gonddal osszecsomagolt cuccokat. Tenyleg vicces, hogy mar alig hianyzott, olyan kenyelmes volt egy kis hatizsakkal utazni, mar nem is ertettem, mi mindent birtam otthon bepakolni, ami ilyen nehez lett.De legalabb fizetett a LAN legitarsasag 70 dollart, es megintcsak Andres reklamalasanak koszonhetoen fejenkent :)))))

A hotel is tenyleg szuper volt, es mi napos, vulkanos kilatasos szobat kaptunk. Mar elmult del, mire lefurodtunk, meg kimostuk az osszes eddigi szennyest. Meg az erkelyunk alatti teraszon ittunk egy kis paleszt a nagy ijedsegre :)

Aztan megindultunk Arequipaba, de persze ebeddel kellett kezdenunk. Talaltunk is hamar egy szimpi helyet, ahol minefele helyi tipikus kajakat rendeltunk. En valami tengeri herkentyuset, majd mikor a tobbieknek kihoztak a kesz kajat velem kozoltek, hogy elszaladtak alapanyagot venni hozza, de nem kaptak... azt hittem, ehen halok, szomjan halok, es megutom oket. Mondtam, hogy azt hozzanak, ami a leggyorsabb, ugyhogy gyorsan sutottek nekem is egy kis alpakat, amivel vegul is jol jartam, szerintem az enyem lett a legfinomabb. Aztan mentunk a Szent Katalin kolostorba (nemi szuvenir soppingolasa utan - egyszeruen benyelnek minket ezek a boltok, anyi szep szines holmi van :), ami oriasi, vmi 20e m2, egy labirintus az egesz. De nagyon jok az apacak berendezett szobai, a kerengokben a falra festett kepek, meg a szines falak: a kulonbozo reszeknek kulonbozo szinu, terracotta, bordo, kek, es spanyol varosokrol vannak elnevezve. Itt is bereltunk egy idegenvezetot, aki nem nagyott beszelni a foxijatol, de nagyon megerte, mert egyedul ezt felfedezni es hozzaolvasni eleg nehez. Utana mar sietnunk kellett a muzeumba, ahol Juanita van, ehhez atsetaltunk a varos foteren. Itt egy hatalmas katedralis all, aminek vmelyik nem regi foldrenges lerombolta a tornyait, de 1 ev alatt ujjaepitettek. Egyebkent errefele nagyon sok a foldrenges, legutobb 2007-ben volt. Ricardo, a paracasi idegenvezetonk meg is koszonte az ott levo turistaknak, hogy az orszagaik hozzajarultak az ujjaepitesekhez...

A muzeumban egy rovid filmet vetitettek arrol, hogy talaltak meg Juanitat (a kozeli vulkanitores miatt megolvadt a jeg a hegyen, emiatt megolvadt a sirja is, ahonnan -val. foldrenges miatt- kipottyant. Igy ekoszor ot talaltak meg, aztan a sirt. Szegeny kislanyt felaldoztak olyan 2-14 eves koraban. Sajnos 3 reteg plexi mogott, eleg sotetben es felig jeg alatt orzik, de azert brutal, ahogy kilatszik az eredeti bore, megvan a haja, meg ki lehet venni az arckifejezeset. Szerintem buszkeseget sugaroz. Legjobbak megis azok a targyak, amiket a hegyre vezeto uton meg a szertartashoz hasznaltak, meg a mumiak melle temettek. Minden szinte teljesen ep, a jancs szandaltol a szottes szutyoig, meg a kokalveleket is megtalaltak benne, meg a chichat (ez a piros ital, amit kukoricabol foznek, ma eszembe jutott, mikor azt akartam inni az etteremben) egy kis agyaggal lezart kubliben.

Mire kijottunk a muzeumbol sotet volt es hideg, ugyhogy gyors kort mentunk a katedralisban, aztan beultunk vacsizni. Kingaval sult tengerimalacot rendeltunk, de arra valahogy nem szamitottunk, hogy egeszben sutik meg, es mint egy denevert, kiteritve odateszik a tanyerra a fejevel egyutt, es csak nez az emberre a kisult szemeivel, meg a kis patkany fogaival... KisCsavo szerint az egesz ugyis egy patkany volt. Hus az amugy nem sok volt rajta, az olyasmi, mint a csirkee, kicsit ruganyosabb. Viszont jo sok bure volt neki :) Mindenki azt mondta, hogy ez marha draga etel, de 26 sol volt az egesz (itt a hust irjak csak az etlapra, a koret magatol ertetodo, az benne van). Kozben az etterembe megjottek a zeneszek is, ugyhogy teljes volt a feeling.

Hazafele mar kocogtak a fogaim, olyan hideg volt, mi meg szandiban kotortunk, mikor a helyiek is telikabatot vesznek... Napkozben ugyanis 25 fok korul van, nagyon erosen sut a nap, ahogy lemegy viszont elkezd lehulni, es nagyon hamar nagyon hideg lesz. Ezt ugy kell erteni, hogy akar 0 fok ala is. Futes viszont egyik szallodaban sincs,a szobaban ugyanannyi fok van kint, mint bent, vagyis ejszaka kurva hideg, ugyhogy a leghasznosabb dolog, ami megjott a csomaggal az a halozsak.

Reggel a hotel tetoteraszan reggeliztunk, ahol  - most mar tudom-, hogy a standard reggelit kaptuk: zsollye, eperlekvar (telleg MINDENHOL ezt adnak), es kave vagy tea. Kavet tobb okbol sem merek inni, mindenesetre fura, hogy itt vannak kozel a nagy kv-termelo orszagok, megis mindenhol nescafet adnak...

Mi mindenhol koka teat iszunk :) Persze csakis azert, mert segit a hegyi betegseg elviseleseben :) Bar Nasca csak ketezer valahany meteren van, de a kornyezo hegyek oriasiak. Es bar koparak, nekem megis nagyon tetszenek. Sajnos a varos latvanya rettenetes, minden varos eleg putri. Itt Nazcaban legalabb a foutca "kulturalt". Amit nehez megszokni az az, hogy MINDENKI, FOLYAMATOSAN dudal! Itt is ugyanugy megy a forgalom, mint az arab orszagokban: annak van elonye, aki elobb dudal, es/vagy elobb tolja be az orrat a keresztezodesbe. Emellett a taxisok is radudalnak MINDEN potencialis utasra...

Egyebkent a taxizas nagyon vicces: neha 4-5 solt fizetunk (negyen), amit 60-70-nel beszorozni... Szoval egy nehany kilometeres utat 3-500 forintokert megyunk! A szallasok meg a kajak viszont nem annyira olcsok: egy ejszaka ket fore 50-100 sol (x70), a kaja legolcsobban 10 volt, legtobbszor 20-25, amit mar otthon is ki lehet fizetni egy pizzaert-tesztaert... Ez eles kontrasztban all azzal, hogy egy fel literes viz vagy udcsi 1 sol. Amugy itt mindenkinek trafikja van, nem tudom, hogy elnek meg belole.

Ma reggel megtanultam az utcai telefonrol kartyaval telegonalni, mert a tokom kivan, hogy a repteret a moblomrol hivogatjuk, es Andres meg a takaritononek is elolrol elmeseli rajta, hogy mi van a csomagokkal es mit kellene csinalni. Megtudtuk, hogy (igy harmadnapra) legalabb Limaba mar megerkeztek.) Felhivtam a biztositomat is, hogy hatha ok is perkalnak erre valamit, meg ha mar maradt penzem Anyut is. Rajottem, h kb annyiba kerul 1-2 percet beszelni, mint sms-t kuldeni...

Ez a nap nagyon fullos volt: ANdres a szimpi recepcios novel lezsirozta, hogy vmelyik utazasi irodatol jonnek ertunk es elviszek a Chauchilla temetobe. Egy fiatal gyerek jott ertunk egy nagyon kicsi Daewooval, amibe mind a negyen bezsufolodtunk, majd elkezdett velunk rallizni a fouton, de ami meg rosszabb, utana a sivatagban. Kb 1 kg port benyeltunk, alig vartuk, hogy odaerjunk. A temetoben nagyon bena idegenvezetot kaptunk, de maga a temeto erdekes volt: foldb asott sirokban csucsultek a sivatag miatt jol konzervalodott mumiak, a nazca kultura maradvanyai. Legdurvabb az volt, ahol a neha 2 meteres hajuk latszott, meg itt-ott a boruk. Volt egy csecsemo is, akinek kilogott a poolyabol a laba, es meg a korme is megvolt. Meg egy ember, akin majdnm az egesz bor megmaradt. A temeto egy kopar sivatagban volt, de hegyekkel korulveve, nem gondoltam, hogy igy le tud nyugozni egy sivatag szepsege.

Innen egy kerámiás (hoppá, találtam á betut) muhelybe vittek minket (ugyanugy, mint Egyiptomban volt szokas): megmutatjak, hogy keszul, aztan vasarolhatsz. Sajna nem volt idonk vegignezni, mert sietnunk kellett vissza a hotelbe: 1-re jottek ertunk, hogy repulozni vigyenek. Vagyis csak vittek volna: kozoltek, hogy reggel szar ido volt, ezert toroltek egy csomo "jaratot". Mig ez kiderult en gyorsan benyomtam egy szendvicset a foutcan egy barban, meg Bingoval ittunk egy frissen turmixolt ananaszlevet (ezt nyomjuk meg a mangot: mindenhol 4-5 solert lehet inni, eleinte feltem, hogy megfosat, de eddig meg nem tette :) .

Elcsattogtunk az utazasi irosaba, ahol elozo este becsengettuk a 135 dollart (ezzel amugy rohadtul atkurtak minket mar alapbol), es itt Andres vegre elemeben lehetett: elkezdett reklamalni, hogy mi pont azert 1-re fizettunk be, mert mar akkor megmondtak, hogy reggel szar ido szokott lenni. Addig utotte az asztalt, meg varialt (en csak ahhoz ragaszkodtam, hogy ne csak Nazca, hanem Palpa vonalak is legyenek, mert azt fizettuk be), mig kozoltek: most ugorjunk be a kisbuszba, mert mehetunk. A repteren hamar jott is a pilotank, aki egy nagyon szimpi, bar kicsit tul nyajas emberke volt, viszont minden elmagyarazott tobbszor is, hogy hol mit latunk. A felszallas meg az eleje nagyon poen volt, es ami meglepett: minden abrat megmutattak mind a ket oldalnak (5 utas fert el a gepben, Andres elol ult, en a kapitany mogott, mellettem KisCsiko, mogottem meg Bingo. Sajnos eppen ez a "and now from the left side", "and now from the right side" lett a vesztunk: eleinte olyan volt, mint a vidamparkban, de mire a Palpa vonalak fole ertunk mar mindunknek felfordult a gyomra. Igaz, a kapitany meg mondta is, milyen fasza gyerekek vagyunk, hogy meg nem hanytunk, sot egy mosolyt is magunkra tudunk eroltetni. De egy ido utan nem volt oszinte: nagy bufik jottek, attol feltem, valami szilard is kovetni fogja.. szerencse, hogy a nagy rohanasban nem volt idonk ebedelni! Az abrakat viszont tok jol ki lehetett venni, es en a teleobimmal -remelem- tok jo kepeket keszitettem, plusz tok jol lattam :)

Leszallas utan eltartott egy darabig, mig egyenesbe jottunk, de a nagy ijedsegre mindjart vettunk egy rakas szuvenirt :)

Mire visszaertunk a hotelhez mar jott is ertunk megint a kiscsavo, es elvitt minket az Aqueucthoz, ami az inkak altal epitett ontozocsatorna rendszert jelenti. Ez nagyon erdekes volt: kobol kirakott "tolcserek", amikben spiralis rampan le lehet setalni a vizhez. A viz langyos, az alagutban pedig meleg a levego. Ilyen "szembol" azt mondtak, hogy osszesen 36 van, es Y alakban el is agazik a csatorna, ami a hegyek gyomraba beszivargo vizet vezeti a foldekre. Egyik kisebb volt, masik nagyobb, volt, amelyik szinte duplan epult. Egy faszi spanyolul magyarazta, hogy mukodik, es majdnam mindent ertettem! :) Meg azt is, hogy a mellette levo kaktuszfoldon a kaktuszokon elo parazitat begyujtik, es festeket csinalnak belole. Persze itt is kell borravalot adni, de csak azt kerte az urge, hogy a vegen vegyunk a szuvenirjeibol - na ezt meg tul is teljesitettuk...

Egyebkent az a jellemzo, hogy az ember bifizet vmi turara, ahol elfelejtik neki mondani, hogy a belepojegy nincs benne az arban, + borravalot is kell mindenhol adni.

Ezutan a gyerek elvitt minket a "Tu" nevezetu nazca vonalhoz, amit kozelebbrol, egy kis dombrol lehetett megcsodalni. Csak ekkor mar nagyon sotetedett, mert elb.tuk az idot a csatornanal, es meg hatra volt egy megallo. Gondolom itt is vmi vonalat lehetett latni (en egy csigavonalat lattam a dombtetore felsetalva), de legszebb a naplemente es a hold megjelenese volt. Hazafele olyan utcakon mentunk, ahol nem szivesen szalltam volna ki a kocsibol....

Teljesen kiehezve es faradtan ertunk vissza a varosba, ahol gyorsan beultunk vacsizni. Kreol levest ettem, ami nagyon finom volt, es Pisco Sourt ittunk, ami a Piscobol keszulo tipikus koktel (lenyegeben Piscos limonade). Ja, meg a kukoricabol erjesztett piros italt is ittam, aminek a neve nem jut eszembe.

Sajnos ekkor realizaltam, hogy az otp-s kartyamat a limai buszpalyaudvar automatajaban hagytam, ugyhogy elegge elromlott a kedvem, mert azon van a nagyobb lecso, +le kellett tiltanom, 8 rugoert inditjak a kerelmet, +a telefon...

De a legnagyobb baj, hogy nem lesz eleg penzem...

Sajnos itt mar nem volt este szobank, igy nem tudtunk lefurodni, pedig amit a legnehezebb megszokni, az a por. 10-re kicsattogtunk a cuccainkkal a buszpalyaudvarra, ahol azt mondtak, fel orat kesik a buszunk Arequipa fele. Na ebbol lett masfel, amivel csak az a baj, hogy semmi meleg puloverunk nem volt, es estenkent rettenetes hideg van. Persze Andresnek, akinek gondolom nem csak 1 pulover van a zsakjaban eszebe sem jutott, hogy megkerdezze: nem kell-e esetleg egy az oveibol... Igy o szepen beoltozott, es jot aludt az egyik szeken ulve, mig mi majdnem megfagytunk. Viszont legalabb osszebaratkoztunk francia csajokkal, akik megkerdeztek, honnan jottunk (azt tippeltek, hogy nemetek vagyunk), meg egy costa ricai parral. Veluk aztan rendszeresen osszefutottunk kesobb is: vicces, hogy van kb 100-150 ember, aki ugyanazon a gringo trailen ugyanakkor, ugyanoda megy... Tiszta babeli zurzavar, en is mar csak olaszul nem beszelgettem... De magyarokkal meg nem talalkoztunk.

A recos no azt mondta, kasztiliai akcentussal beszelek :) Szoval mar akcentusom is van, kiraly!!!! En azt hittem, nem is beszelek spanyolul... Egyebkent vicces, hogy majdnem mindent megertek.

Ejfelre vegre jott is a busz, azonnal bealudtunk, ahogy letettuk a fenekunket. Kaja -az igeretek ellenere- nem volt, csak 30 fok. Igy ertunk reggel f1 fele Arequipaba.

Mint fentebb emlitettem reggel 3-kor keltunk, hogy a hajnali busszal Paracasba induljunk. Kis King a recon egy magyar eupoliszos csoporttal futott ossze :)

A busz nagyon korrekt volt, emeleten legelol ultunk, dontheto ules, labtamasz, mindket emeleten budi, reggeli, kave (itt felkialtojel jonne, de nem talalok a spanyol billentyuzeten :)

Reggel 7-re ertunk Paracasba, ahol a busz allomasa egy tyukudvar volt, es egy percen belul beszipkazott minket az utca tuloldalan szekelo iroda, h 10 perc mulva indul a Ballestas szigetekre a hajokirandulas. Nem vicceltek, 10 perc mulva mar a hajon ultunk, meg nem volt fel 8... Amugy vicces ez a 7 ora eltolodas, mikor este sms-t irok nem ertem, hogy miert nem valaszol senki, aztan rajovok, h talan mert otthon ejjel 1 van, es mindenki alszik. A hajokazas nagyon szupi volt, lattuk a Candelabro (gyertyatarto ) nevu valamit, ami egy hegyoldalba karcolt kep, aztan meg pingvineket, fokakat, kormoranokat, pelikanokat, amint epp termeltek a guanot az onmagukban is szep szigetecskeken.

Utana meg befizettunk egy P. Nemzeti Park turara, ami egy marha nagy sivatag kilatassal a tengerre. Attol feltem, h uncsi lesz, de meglepoen szep volt. Kisbusszal vittek, tobb helyen megalltunk fotozni, aztan ebed egy picike halaszfaluban, ahol a ket etterem kozul abban ettunk, amelyik a jattot nyomja Ricardonak. De megerdemelte, mert jo fej volt, folyamatosan nyomta a rizsat spanyolul es angolul. Jo kis nyelvlecke :) 

A kis csapatban egy perui szarmazasu, amcsiban elo fickoval baratkoztunk, aki egyedul volt es hozzank csapodott.

A buszunk tovabb Nascaba csak otkor indult, ugyhogy a tengerparton utottuk el az idot. Napkozben eleg meleg van, 20, neha talan tobb fok, de estere hideg lesz, meg a tengerparton a szel is hidegecske volt. Ha holnap sem lesz meg csomagunk kell vennem meg egy pulovert :) egyebkent vicces, hogy mar nem is hianyzik. Andresen rohogunk, hogy cipeli azt a nagy dog hatizsakot :)))) Az igaz, hogy cserebe neki van pizsamaja :)

Ami pl. ma este jol jnne, mert a hotelben nincs futes, kint meg 15 fok korul lehet max., igy aztan bent is.

Petra: mindig eszembe jut a neni, aki a kenuturan meselte, hogy a barakaval jart itt, es 1 hetig nem volt cucca... Neki koszonhetem, hogy 3 napra eleg polot hoztam a kishatizsakban, ugy elszornyedtem a torteneten. Na mindegy, telefonon azt mondtak, h ma este val. ideert a csomag, most jon a kovetkezo issue: hova szallittassuk magunk utan? Val. az arequipai repterre fogjuk kerni, mivel meg ott sincs szallasunk, igy cimet nem tudunk megadni...

A buszut egyebkent 3.5 ora lett (legalabb megneztem a LEcso c. rajzfilmet, nagyon jokat rohogtem), igy mar nem vart rank Fredy a palyaudvaron, de a tobbi turistakra vadaszo hiena felhivta nekunk telefonon :) Mukodik a rendszer, csak ra kell lazulni. Fredy az az ember, akinel lefoglaltuk emailben a Nazca folotti repulest. Szoval kijott ertunk, elsetaltunk az 1 saroknyira levo irodaba, es becsengettuk a 135 dollart fejenkent, amivel val. jol atkurt minket. aztan szerzett nekunk hotelt is, itt mar lejjebb nyomtuk az arral kapcsolatos elkepzeleseit, de igy is minden van, meg internet is, amihez tegnap nem fertem hozza buzi nemet turistak miatt. Igy most 2 oraja irok, itt hajnali 1 van, holnap meg 8kor kelunk. Bar fura, hogy amilyen alomszuszek vagyok most ritkan erzem magam alomosnak. Bezzeg Andres vegigalussza az osszes buszutat, felig az en ulesemre atfolyva... Egyebkent boszen intez mindent, neha mar buzgobban is, mint kellene.

Miutan letettuk a hotelben mind az egy cuccunkat, amink van, elmentunk vacsizni. En chorizot (kolbaszt) ettem sult kumpival, a tobbiek csirkefeleket (a hoteles neni ajanlotta a Placa Mayor nevu csirkezo helyet, ami a foteren van -sokat gondolkodhattak a neven-, es foleg helyi arcok jarnak oda kajalni). Ma vegre a hires Piscot is megkostoltuk, csak neztek, hogy tisztan kerjuk, nem Pisco Sour koktelkent, de hat mi palinkan edzett magyarok nem keverjuk. Amugy tenyleg olyan, mint egy erosebb palinka, leginkabb mint egy torkoly. Persze nem meglepo, mivel szolobol van... Remelem, ez dezinficial is, meg egy kicsit meg is olajozza a gepezetet. Itt mindenki fosik, aki csak Peruba jon, en meg tartogatom, miota eljottunk otthonrol. De -hala a Pisconak- van remeny, ugyhogy ezzel a szep gondolattal zarom is mara a soraimat..       

Gyerekek, nem hiszitek el, Peruban vagyunk, innen blogolok :)

Klassz! Leszamitva, hogy az ekezetes betuket el lehet felejteni.

Az idefele vezeto utunk eleg kalandos volt: Becsbe menet az M1-en nem sokkal elottunk borulhatott fel egy uveg cuccokat szállito kamion, elegge nyomni kellett a feket.... utanunk nem sokkal le is zartak az egesz m1-et...

Aztan nagy sorbanallas utan becsekkoltunk, felszalltunk a gepre, ahol 1 ora ucsorges utan mondtak, hogy lehet leszallni, mert vmit javitani kell, kb 1 ora. Ekkor meg volt remeny. Aztan a "meg egy orat" 4-szer mondtak be, mig 19.20 helyett majdnem ejfelkor felszalltunk. Na akkor mar biztosak voltunk benne, hogy a limai gep buko, mivel a ketto kozott kb 3 ora volt az atszallasra. De legalabb amig varni kellett adtak szendvicset, ami ideiglenesen megmentette az eletunket.

Madridba ejfel helyett fel 3-ra ertunk, viszont akkor mar nem idegeskedtunk, mert tudtuk: a limai gepet 6 oraval raktak odebb, reggel 6ra. Na, ez a mazli a szerencsetlensegben.

A madridi repteren (ami oriasi) kb mi harman kodorogtunk, megtalaltuk a kaput es annak a toveben csoveztunk par orat. Andres joval korabban odaert Madridba, igy neki adtak szallodai szobat, csak reggel 6ra jott oda (es panaszkodott, h nem volt ideje reggelizni, azt hittem, lekeverek neki egyet).

Ekkor mar 15 oraja utaztunk, es a tengeren tuli csak ezutan jott. Nekem egyebkent nem volt nyugos, eleg hamar eltelt: megneztem a Gran Torinot meg az Al Gore filmet, es Legyen on is milliomost jatszottam :) Meg persze neha dumcsiztunk.

Szoval reggel 6 helyett 12-kor leszalltunk limaban, be is engedtek minket az orszagba, de ezutan egy orat alltunk a futoszalag mellett - hiaba. Csak Andres cucca jott meg, harmunke nem. Vegul is csak 4-5 orajuk volt arra, hogy attegyek egyik geprol a masikra...

A reklamacional kaptunk egy papirt meg telefonszamot, aztan ennyi volt, majd jon a kovetkezovel... Ekkor nekem mar olyan migrenes fejfajasom volt, hogy nem eltem. Nem kell mondanom, hogy a nagy csomagban vannak a gyogyszerek, ugye? Szoval mig Andres az informaciohoz ment en a patikaba. Vicces, h egy nagy dobozbol egy levelet adtak el nekem (jelzem kb. 1400 Ft-ert...)  Es majdnem az elso kanyarban kicsusztam, mert annyira be akartam mar venni, hogy ramentem a csapvizre, de az utolso pillanatban eszbe kaptam. 

Elo utunk a regeszeti muzeumba vezett, ami valaha a Nagy Perui Felszabadito, San Martin de valakie volt, es Simon Bolivar is lakott itt. Az epulet jo volt, a targyak is, csak a kiallitas modja nem annyira. Szerintem elbasztuk, es a masik muzeumba kellett volna menni. Mondjuk nekem mindegy volt, en a tulelesre jatszottam, meg arra, hogy ne hanyjak.

Utana vacsiztunk az elso sarki etteremben vmi halat, majd elmentunk taxival a Lonely Planet altal javasolt egyik hotelbe, utana meg buszjegyeket venni. A taxizas vicces: ilyen rovidebb utakert 7-8 solt kernek, ami 500 Ft korul van, mi meg negyen osztozuk ezen a fergeteges koltsegen :)

A szallasok es a kajak viszont annyira nem olcsok, mint amilyen lepattant csoringer orszag ez.

Este meg eltaxiztunk a foterre, ami kivilagitva is nagyon szep, a setaloutcaban meg vettem egy pulovert, mert a becsi repteren realizaltam, hogy az otthon maradt..

Ott turkaltam a rongyos boltban a helyi macakkal - kicsit sem neztek ram :)

Vicces, hogy a nagy kanikula miatt mar Becsben budosnek ereztuk magunkat, este meg mar masodik napja nyomtam ugyanabban szetben... 

Este hullakent doltunk az agyba, plane, h reggel 3-kor kellett kelnunk, mert a 4.15-os busszal mentunk Paracasba...  Viszont nem tartott soka bepakolni. Hala istennek 1-2 napi tiszta polo meg fehernemu van nalam, de tiszta sor, h nem lesz eleg. Van fogkefe, mas mi kellhet meg? Legalabb nem kell cipelni azt a dog nehez zsakot, nincs utban... konnyen utazunk. Csak az utlevel, meg a bankkartya, ahogy a menok. Vagy mondhatnam, hogy most megtanuljuk elengedni a dolgokat :) Persze azt konnyu elengedni, amit meg sem fogtal :)

Júj, nagyon izgulok, ez az első bejegyzésem... Mit szoktak ilyenkor írni?

Na mindegy, a lényeg, hogy lassan minden összeáll a perui úthoz, csak közben már teljesen legatyásodtam, és az idegeim is széjjelmentek. Remélem, megéri majd ezt a rengeteg erőfeszítést!