Bandi újra nekivágott a MP-nak, amin én sokáig hezitáltam, mert tudtam, hogy egy csomó néznivalót nem néztem meg, viszont fáradt voltam, tudtam, hogy de. nagyon meleg lesz, és sokan lesznek, és nekem a romváros "belvárosában" kellene sétálgatnom. Végül meggyőztem magam, hogy kár a tegnap du.i feelinget elrontani azzal, hogy a tülekedésre emlékezzek majd. Ez nem ér meg egy újabb napot és 170 solnyi belépőt+2x7$ buszjegyet. Kingáék a fürdőre szavaztak, én előtte még el akartam menni a botanikus kertbe. Andres nagyon hősködött, h ő 7-kor felkel, mégis én ráztam ki az ágyból. Reggel bementem a városba internet kávézót keresni, de a főtériek zárva voltak, csak azt láttam, ahogy súrolják a teret a buli után. Néhány fazon még mindig ott állt és énekelt a templom kapujában, sörrel a kezében. Végül találtam egy korán nyitó éttermet, ahol volt net. Itt megint bőgtem egy sort Zuzu emailjén, és röhögtem egy sort az Öcsién. 9-re visszamentem a hotelbe, ahol Kingáék már vártak rám, mert ki akarták velünk fizettetni a szobát, holott a +1 napot mi a túra árában már kifizettük. Minden spanyoltudásomat elő kellett szedni, de már ezért az egy balhéért megérte fél évig tanulni :) Még az elutazás előtt last minutben megtanult múlt idő is eszembe jutott! Az életunt hülye pina (=recepciós) persze az én mobilomról hívta fel Edsont, de szerencsére nem kapcsolt. A másik mázli az volt, hogy pont a zsebemben volt Marlon kártyája, akit már hajlandó volt a vonalasról felhívni. Aztán nagy nehezen Edsont is, aki -noha én állítottam, hogy a városabn van- a MP-ról rohant le és fizette ki a szállást. Végre elindulhattunk reggelizni: én egy hambit ettem sült krumplival, és -kivételesen- kávéval, miközben mellettünk robogott el a vonat a város kellős közepén...
Aztán szétváltunk, és én elsétáltam a múzeumba, ami együtt van egy botanikus kerttel. A múzeum váratlanul érdekes volt, a kert viszont jóval kisebb, mint gondoltam, de így is 3 órát elténferegtem. Jól esett, h végre nem kell se rohanni, se lépcsőt mászni, a feliratok angolul is ott voltak, és volt idő mindent elolvasgatni. Végre az egyik vitrinben egy arany karkötő is volt :) Úgy látszik ezt nem találták meg az amcsik... meg bemutatták a teraszok építési technikáját. A kertben a gépemet próbálgattam, hogy tudok szép képet nyomni különféle orchideákról (többszáz faj élt a kertben) meg a madarakról.
Márcsak azért sem siettem vissza, mert King írta, h a fürdő szutyok, ők kijöttek. Volt vagy 2, mire visszaértem a városba, ahol Bingóékat sehogyse találtam. A fürdőt igen, de még nagyobb szerencsémre a piacot is, csak azt sajnáltam, h így eltelt az idő és internetezni már megint nem tudtam. "Haza"indulás előtt még Andéssel ettünk egy menüt a Quipuban (az előző hotelünk éttermében), és arra lettem figyelmes, hogy ismerős a film, ami a tévében megy... A Tizedes meg a többiek ment, ráadásul felirattal, magyarul!!! :)
Aztán zúztunk a vasútállomásra, ahol a vonathoz már csak a jeggyel rendelkezőket engedik. 1,5 óra alatt értünk Ollantaytamboba, ahol a táblán alig ismertünk rá a nevünkre. Egy nagy buszba gyűjtötték össze az embereket, és még vagy 3 órát buszoztunk Cuzcoba. Este persze Marlon semmit sem kérdezett, hogy tetszett-e nekünk a túra, csk közölte, hogy nála csak 1 szoba van, a másiknak nincs saját fürdője. Én közöltem, hogy nekem kell a fürdőszoba, és mivel értettem, hogy a másik hely jobb úgy döntöttem, hogy mi Andressel átmegyünk. Ez egy tényleg nagyon szép, vadiúj hely, igazi mediterrán belső udvarral, a szoba is tök új, szép tiszta volt. Sajnos meleg víz az nem volt, amit egyszerűen nem értek. Hideg szobában hideg vízben zuhanyozni finoman szólva bosszantó. Aztán persze -míg a többiek aludtak- mentem internetezni... Ez a legszebb az egészben, hogy a netezést én mindig csak az alvás rovására tudtam megvalósítani...
